Hány éves korig normális ma Magyarországon, ha egy gyerek a szüleivel él?

Ebben az országban már minden normális.

Általában a pasik azok, akik anyagi okokra hivatkozva még 50 évesen is mamahoteleznek, a szülők nyakán élősködnek.

A lányok érdekes módon kevés fizetésből is képesek fenntartani az albérletet, és megállni a saját lábukon.

A tanulságot mindenki vonja le.

"Rengetegen élnek 30 fölött is a szülőkkel, pedig telne lakásra, albérletre, és a szülő sem beteg, egyszerűen egészségtelenül össze vannak tapadva és nem mernek leválni. Biztos nem járnék ilyen mamahoteles emberrel."

Ne is tedd. Én jártam ilyennel. Kétszer annyit keresett, mint én, és mégis sírt, hogy nem telik albérletre. Megjegyzem, otthon anyukának többet kellett letennie, mint amibe egy albérlet kerül. Én a fele akkora, piti kis fizetésemből ki tudtam fizetni egyedül azt az albérletet, amiben ő is héderelt, hiszen szinte állandóan ott volt velem, ott is aludt, de az nem jutott az eszébe, hogy esetleg beszálljon a költségekbe. Az anyuka kezdettől fogva megpróbált elmarni, mert félt, hogy a kicsi fia lelép, és nem adja haza a pénzt.Pedig az anyuka nyugdíja is több volt, mint az én fizetésem, és mellette dolgozott is, amivel kb. megduplázta a bevételeit. És tőlem féltette a pasit, aki soha egy fillért nem kértem tőle. Ha elmentünk valahova kajálni, még akkor is kifizettem a részem. Nagyon remélem, hogy összejött valami lehúzós 3,14-csával és anyuka elmehet végre a sunyiba :)

Ez nem csak kor hanem pénz kérdése is.

Én 25 évesen itthon lakok mert nem keresek annyit hogy albérletet fizessek, rezsit, kajámat és még tegyek is félre pénzt, mert van autóm amit fenn kell tartani, tankolni kell és pár év múlva le szeretném cserélni, erre is kell pénz félretenni.

Másrészről ameddig nincs barátnőm addig nem akarok különmenni mert unalmas lenne teljesen egyedül.

De van olyan haverom aki velem egyidős, nincsenek anyagi gondjai és ő is a szüleivel él, pedig simán vehetne lakást vagy elkezdhetne házat építeni.

A barátaim akik külön laknak azok már barátnőhöz költöztek oda. Ameddig szinglik voltak addig a szülőknél laktak ők is.

Ez a kérdés szigorúan két félre tartozik: a szülőkre, és a gyerekre.

Amíg megférnek egymás ellett, addig senkinek semmi köze semmihez. Utána is csak enkik hármuknak van köze hozzá, de olyan nincs, hogy kötelező elköltöznie, csak mert diplomája/szakmája/OKJ-s papírja van.

"A lányok érdekes módon kevés fizetésből is képesek fenntartani az albérletet, és megállni a saját lábukon."

A lányok nagy részének még autója sincs. Milyen élet az ha keresel havi 80-at, kifizetsz albérletre 30-at és marad 50-ed kajára, rezsire, szórakozásra, ruhára és ebből azért félre is kellene tenni. Mennyit teszel félre? havi 5 ezret? 1 év spórolás után megengedhetsz magadnak egy belföldi hosszúhétvégés nyaralást. Hurrá...

Bármeddig.

Az én nagypapám még nem nőtte ki azt a modellt, hogy együtt él az összes generáció, és mindennap forszírozza az összeköltözést.:)

De mikor nála aludtam nappal, mert éjszakás voltam, felvert álmomból, hogy ilyenkor nem szabad aludni.

Szóval nem megvalósítható az együttlakás.

Bocs, de ti agyilag zoknik vagytok, ez nem vitás.

Mennyi egy albérlet? (Mostanában nem néztem, de amikor jobban odafigyeltem erre, akkor 50ezer alatt nem nagyon láttam elérhető helyen.) És még csak rezsi sem volt benne!

Vagy ha benne volt, akkor jellemzően csak egy szoba volt kiadó, és a konyhán, fürdőszobán más bérlőben kellett volna osztozni.

-Ha mással kell osztozni, akkor az ugyanúgy nem független élet. Nem mindegy akkor, hogy a szüleimmel élek egy házban vagy két idegen lakótárssal?!

-Ha vesszük ezt az 50ezret, de tudjátok mit, vegyünk csak 30ezret, talán agglomerációban esetleg van ennyiért (persze akkor vonat/buszjegyre megy el ugyanaz, de mindegy).

Ha csak 30ezret is ki kell adni havonta pusztán albérleti díjként, az évente már 360ezer forint... Szerencsés az, aki megteheti, hogy évente ennyi pénzt, meg még többet kidobhat a nagy semmire! Az a másik meg, akinek több lakása van, csak zsebeli be ezeket az összegeket anélkül, hogy megdolgozna érte.

Na én ezt a pénzt inkább inkább félreteszem, és inkább ebből fizetem a saját szüleim és a magam rezsijét. És aki szerint ez szégyen, az gondolkozzon el kicsit magán!

(Amúgy pedig lakás témában az az igazi szégyen, ha valaki hitelből vett lakásban él, főleg amikor koppan, hogy nem tud tovább törleszteni,

aztán az, ha az albérletéből kényszerül újra hazatérni a szüleihez, mert azt nem bírja fizetni,

de ha valaki a csok-ot és hasonló támogatásokból élősködve oldja meg, az is ez a kategória.

Azokról pedig ne is beszéljünk, aki a társán/férjén/feleségén élősködik, szóval aki a párja lakásában él úgy, hogy semmi megtakarítása, és ha a párja nem lenne, vagy hirtelen elhagyná, akkor utcára kerülne vagy a szüleihez kényszerülne vissza.

Na ezek a szituációk a szégyen. Nem pedig az, ha valaki tudja meddig ér az a bizonyos takaró!)