Én sosem voltam túl jóban a szüleimmel, így nagyon vártam, hogy önálló legyek. Már középsulis koromban is koleszos akartam lenni (holott amúgy a fővárosban éltem), aztán volt pár év kihagyás munka miatt, de nagyjából az őrületbe kergettek, mire újra tudtam folytatni a tanulmányaimat az egyetemen, már nem volt kérdéses.
Félreértés ne essék, nem utálom őket, csak valahogy nálam sokkal hamarabb betelt a pohár, hogy mindenbe beleütik az orrukat, meg mindig fontoskodnak, közben meg azt szajkózzák, hogy legyek önálló, és mindent mindig magamnak intéztem.
2016. jan. 10. 18:27
Hasznos számodra ez a válasz?
12/26 anonim válasza:
A szüleim normálisak, ezért nem nagyon várom.
2016. jan. 10. 18:44
Hasznos számodra ez a válasz?
13/26 anonim válasza:
Szeretem a szüleimet, de vártam már, hogy külön élhessek. Jó volt velük lakni, nem zavartam sok vizet szerintük sem, de volt bennem egy nyugtalanság és vágy a saját életre.
2016. jan. 10. 18:55
Hasznos számodra ez a válasz?
14/26 anonim válasza:
Az élet rendje az, hogy külön költözz.Nem mindegy, hogy mennyi idős vagy és rendben van-e a tanulmányaid.Képes vagy-e önálló életet élni és eltartani magadat és fenntartani a lakást, ahol laksz.Én is boldogan mentem el tőlük, bár ne siettem volna.Később döbbentem rá, hogy nem is olyan egyszerű főzni, mosni, vasalni, dolgozni és megélni.Plusz még a tanulmányokat befejezni.Keserves volt.Én 20évesen mentem el otthonról albérletbe.Atóta már van lakásom, de a szüleimnek köszönhetem.
2016. jan. 10. 19:20
Hasznos számodra ez a válasz?
15/26 anonim válasza:
Eddig nem annyira vártam, nagyon jó a kapcsolatunk, szeretek velük élni, sokat segítenek, támogatnak, mellette viszont szinte teljesen meghagyják az önállóságomat. Most viszont lett komolyabb barátom, vele már nagyon szeretnék össze költözni, ami nyilván együtt jár a szülőktől való elköltözéssel. De nem a szüleim elől akarok menekülni, és ha nem lenne a barátom, akkor eszembe sem jutna elköltözni. 20l
2016. jan. 10. 19:56
Hasznos számodra ez a válasz?
16/26 anonim válasza:
Itthon élek,mint a bátyám,és jóba vagyok velük,erősen kötödőm hozzájuk így nem várom h külön költözözzek,illetve tervben sincsen!
2016. jan. 10. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
17/26 anonim válasza:
Nekem hülye alkoholista apám van, így megváltás volt hogy 18 éves korom óta Pesten élet koliban/albérletben.
Viszont így gyakorlatilag egyedül vagyok egy viszonylag idegen városban, az albérlet azért saját lakás, se barátnő, se barátok szinte. Elég otthon ülős vagyok, így néha azért jó lenne a család, hogy legalább velük legyen az ember.
És néha irigylem azokat, akik otthon tudtak maradni, helyben tanulni, helyben dolgozni, és örök barátokra találni akikkel együtt nőnek fel. Plusz ugye rengeteget lehet spórolni, míg nekem a tanulmányok, albérlet elvitte már több autó árát.
2016. jan. 10. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
18/26 anonim válasza:
Én azt vártam, hogy leérettségizzem és más városba költözzem, mert nem szerettem abban a városban élni ahol felnőttem. A szüleimmel nagyin jó a kapcsolatom, naponta skypeolunk, gyakran találkozunk jól érzem magam náluk és ők is nálam.
23
2016. jan. 10. 20:05
Hasznos számodra ez a válasz?
19/26 anonim válasza:
Várom, hogy elköltözzek. Egyre rosszabb a kapcsolatunk. Semmi szabadságot nem hagynak.
2016. jan. 10. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
20/26 anonim válasza:
Igen. Mióta élek, állandóan ordítoznak, apám alkoholista, anyám lassan idegbeteg, nekem meg semmi magánéletem nem volt. Megváltás volt a kollégium. Igaz, hogy itt évente változó 2 vadidegennel lakom egy pár nm-es szobában de így is több magánterületem van, mint amíg otthon laktam. Van saját ágyam, asztalom, szekrényem, amiben nem turkál senki, nem szórják ki a cuccaimat, nem pakolnak el mindent a szemem elől, nem lesik állandóan, hogy mivel lehetne belém kötni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: