Miért mondják mindig a szüleim hogy szerezzek barátnőt?

Szia!

Először is meg szeretnélek kérni, hogy itt jó pár hozzászólást hagyj figyelmen kívül azzal kapcsolatosan, hogy "kéne, hogy legyen barátnőd", meg hasonlók. Nagyon brutálisan leszólnak itt téged páran, alacsonyabbrendűnek és bűnösnek állítanak be, amivel csak mégjobban alá akarják ásni az önbizalmad, és ez véleményem szerint NAGYON gonosz dolog. Ne hidd el nekik, hogy te kevesebb vagy, meg szűz maradsz, meg a többi butaságot... A homározás meg a legkicsinyesebb dolog amit itt mondhatnak emberek. Attól nem leszel homár, ha nincs barátnőd, ezt mindenki tudja akibe kicsi ész szorult.

Az emberi kapcsolatok nem úgy alakulnak ki az életünkben, hogy erőltetjük őket, hanem spontán. Eleve nemkívánatos személy leszel azok életében, akikre ráerőlteted magad. Valószínűleg, akik itt ilyeneket írtak neked ugyanilyen nemkívánatos személyek mások életében, és azért lelik örömüket abban, hogy a neten keresztül megpróbáljanak másokat bántalmazni.

Ilyet nem várhatnak el tőled a szüleid, ilyet nem kérhetnek "jogosan", az ember nem úgy működik, hogy eltervezi, hogy lesz barátnője 18 évesen és akkor lesz is, mindenkinek egyéni útja van, amin végig kell mennie, és van akinek az az útja, hogy a magányt élje meg és azáltal vágyjon majd az őszinte kapcsolatokra. Adj időt magadnak, talán még nem is találkoztál olyan lánnyal, aki igazán megdobogtatta a szíved. De ez a dolog mindenki életében eljön, de CSAK AZÉRT, hogy legyen barátnőd, ne legyen... Csak akkor, ha te ellenállhatatlan vágyat érzel... Ugyanez vonatkozik a haverokra. Csak olyanokkal legyél, akikkel jól érzed magad. Mert azok csak leépítenek, akikkel nem érzed magad jól. És ha most jobb egyedül, azzal sincs semmi baj, megérdemled, hogy te döntsd el, hogy egyedül legyél- e vagy sem.

Vagy egyszerűbben fogalmazva, dióhéjban: Parancsszóra nem lehet csajozni, parancsszóra nem lehet szeretni...

Senki nem várhatja el ezt tőled... Mert még nem volt ember a földön, aki ilyesmire képes volt és nem is lesz soha.

Lényeg: Az égadta egy világon nincs semmi baj veled! Akkor fogod magad rosszul érezni, ha elhiszed a külvilágnak, hogy van. Nem a te hibád az, hogy ők ostobák és nem látnak át semmit.

A szüleidnek pedig lehetne annyi eszük, hogy elfogadják a saját gyereküket olyannak, amilyen...

Az önbizalomhiányod pont abból fakad, hogy sosem fogadott el téged senki, még a saját szüleid sem... Most pedig téged csesztetnek érte, amit nekik köszönhetsz?

Saját tapasztalat:

Én is félénk lány vagyok. 10 évvel előtted is járok. Bár nekem van egy olyan hajlamom, hogy a kirekesztetteket gyűjtöm magam köré. Így nekem azért barátaim voltak, ha nem is sokan és nem is tartósan.

De az, hogy nehezen szocializálódsz az élet több olyan területén is visszavetheti az életed, amire most még nem is gondolsz. Pl a munkavállalás. Elvégeztem egy egyetemet kitűnővel, szorgalomból jártam állami és magán cégekhez, hogy legyen gyakorlatom, mert szerettem amit csináltam. Igaz a szerelem 20 évesen rám talált. De én tökéletesen elvoltam a kis világomban. Mikor kikerültem egyetemből nem aláltam munkát, hiába jó az ajánló levelem. Azoknak lett a szakunkon munkahelye, friss diplomával aki mindig eljárt egyetemi bulikra, nagy volt a haveri köre. Szóltak neki, hogy nem-e akar elmenni X céghez, mert akkor valaki beajánlja.

Hacsak nem külföldbe gondolkozol, és nem a tündérmesés legjobb tanuló vagy akire vadásznak a cégek, akkor nagyon nehéz lesz 0 ismeretség nélkül elindulni az életbe.

Utolsó, abban igazad van, hogy hátrányokkal jár, de ha valakit ezzel ijesztgetünk, akkor az illető csak még jobban nyomásnak fogja érezni a kapcsolatteremtést, még jobban elege lesz az egészből.

Én is magányos alkat vagyok, régebben számtalanszor próbáltam már erőlködve, mint egy feladatként felfogva emberi kapcsolatokat teremteni, de soha a büdös életbe nem jött össze ilyen módszerrel. Csak azokkal tudsz jó kapcsolatot teremteni, akikkel alapban megvan az összhang, mert ha nincs meg és a másik fél azt érzi rajtad, hogy ennek ellenére te erőltetnéd az egészet, akkor csak még jobban eltávolodnak tőled az emberek, ha így viselkedsz, egy kényszeres görcsnek fognak érezni, nevezni.

Én inkább azt tanácsolnám szocializáció szempontjából, és csakis azt, hogy ha találkozol olyan emberrel, aki szimpatikus, akkor ne hagyd figyelmen kívül, és ha nyit feléd, akkor ha neked is szimpatikus nyugodtan beszélgess vele. Ha rosszul érzed mégis magad a társaságában, akkor többet nem keresed a társaságát és ennyi.

De a mai világban a legtöbb ember hazugságban él, saját magának is hazudik, és az érzékenyebb, őszintébb embertípusok úgy érzik, megfulladnak mások között, és ez egyáltalán nem meglepő.

Biztos, hogy neked is lesznek barátaid. Ha most nem is, eljön az ideje, hogy vágyni fogsz az őszinte emberi kapcsolatokra és keresni fogod, nem azért, mert mások mondják, hanem teljesen önszántadból.

Én is sokat buliztam, csavarogtam, de ha újrakezdhetném, akkor az egész fiatalkorom a tanulásra és a karrierre áldoznám... A kutyát nem fogja érdekelni, hogy kinek vagy, vagy nem vagy az ismerőse, ha képzett vagy a gyakorlatban is... A tehetséget és a tapasztalatot mindenhol keresik. Olyan nincs, hogy ajánlólevelekkel, gyakorlattal, meg kitűnő eredménnyel nem vesznek fel, akkor nem próbálkozol eléggé vagy elég sokat.

Az áhított válaszhoz látni kellene téged...nem fényképen, nem szkájpon, nem videón, hanem szemtől szemben.

Látatlanban csak süketelést kapsz, vagy tankönyvi szöveget.

A megjelenésed, a megszólalásod, a tekinteted mindent elárul.

A tesztoszteron, és az ebből eredő libidó...ezekre bizony várni kell.Az evolúció rólad is gondoskodott...várj, és meglátod.