Mit mondanátok az alábbiak után anyátoknak?

Ha a testvéremnek azért engedné meg anyukám, hogy az ő lakásában éljen, meg még a rezsit is átvállalná tőlük, mert annyira nehéz anyagi helyzetben vannak önhibájukon kívül, nem lenne bennem semmi rossz érzés emiatt.

Attól viszont biztosan, ha nekünk annak idején, ráadásul egy váratlanul adódó kényszerhelyzetben nem engedte volna meg, hogy odaköltözzünk, amikor üresen állt a lakása, csak ha 100 ezres bérleti díjat fizettünk volna, ami nyilván a reális piaci árnál is jóval magasabb.

(Mondjuk ha anyukád nem értelmileg korlátozott, akkor szerintem több, mint furcsa, hogy sem ezt nem látja be, sem azt, hogy amellett, hogy nektek segíthetett volna, nemhogy áldozatot nem hozott volna értetek, de még ő is jobban járt volna, mintha egy üresen álló lakás után fizet folyamatosan rezsit egy panelban és közös költséget).

Megértem, hogy fáj neked, ami történt, és haragszol, de ha úgyis benned van a tüske, miért félsz attól, hogy elmondd őszintén, hogy mit érzel? Jogosnak éreznéd, ha emiatt "egy életre összeveszne" veled anyukád? Tényleg fontosabb, hogy lenyelj minden békát, a történtek után jó pofát vágj a dolgokhoz, magadba fojtsd az érzéseidet, mint hogy felvállald őket és a véleményedet, és - ha nem is durván, kíméletlenül bántóan, de normális hangnemben, őszintén - szembesítsd anyukádat azzal, hogy mit gondolsz és érzel a történtekkel kapcsolatban?

Én ebben a helyzetben azt sem mondanám, hogy haragszom, simán csak azt, hogy nekem nagyon rosszul esett, hogy a kérésünk ellenére nem segített annak idején, még úgy sem, hogy abból neki semmi hátránya nem származott volna.

De ha félsz kimondani, amit érzel, akkor - feltéve, hogy nincsen jelentősen nagy különbség köztetek és a bátyádék között anyagi lehetőségek szempontjából, - alkalomadtán egyszerűen csak feltehetnéd anyukádnak azt a kérdést, lehetőleg minden neheztelés vagy indulat nélkül, hogy miért döntött úgy, hogy ti és a bátyádék ennyire eltérő feltételekkel költözhettek (illetve költözhettetek volna) az üresen álló lakásába. Egy puszta kérdésben aztán végképp semmi oka megsértődni, ha meg mégis ezt teszi valami többé-kevésbé értelmes válasz helyett, az elég egyértelműen annak a jele, hogy ő is pontosan tudja, hogy milyen igazságtalan és önző volt veletek szemben.

Ami meg a mostani ötletét, illetve szándékát illeti, megmondanám őszintén, hogy remélem, hogy sikerül reális áron mielőbb eladnia a lakását, ha ez a terve, de mi a saját pénzünkből SAJÁT otthont szeretnék végre, és nem szeretnék többet sem kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, sem másoktól függeni, másokhoz alkalmazkodni.

A saját anyád jól át akar b..szni titeket.

Nektek lenne "papíron" egy lakásotok, bátyádéknak meg lenne egy tényleges, amit ti vettetek nekik, anyádnak meg lenne pénze...Mindenki jól járna csak ti nem.

Már alapból ez az egyik gyerekem támogatom, a másikat lehúzom dolog is elég ok arra hogy a büdös életbe ne álljak szóba vele, szarom bele hogy összeveszik velem.

Másrészt még ha el is adná, jó áron, akkor is minek ez a sumákolás az itt lakik ott lakik dologgal?