Örökbe adott gyerekek, felnőttek hálásak vagytok a vér szerinti anyátoknak?

Miért lennék hálás ? Nem megcsinálni nagy dolog egy gyereket,hanem felnevelni és embert faragni belőle.

Semmilyen érzéssel nem vagyok iránta,nem ismerem,azt se tudom él e még. Annyiból vagyok hálás neki,hogy nem egy kukába dobott ,ezen kívül semmit nem tett értem . A nevelőszüleimnek vagyok hálás és őket szeretem,ők a szüleim.

nem...

5 naposan eldobott,"ott hagyott" az anyukamnal.

Nekem o nem lesz soha az anyam... Max bio anyam,szulo...

De en azt tekintem anyamnak aki felnevelt,ott ult a beteg agyam mellett,es kenyeret adott a szamba! Megszulni konnyu,de felnevelni? .... es a legjobb hogy van meg 3 testverem,es oket is eldobta.

Csatlakozom az előttem szólókhoz.

Az évek során sok dolgot megtudtam a biológiai anyámról, amikről sokszor kívántam, bár ne is tudnám. A listát reggelig írhatnám. Egyedül azért akarta valaha is, hogy vele maradjak, hogy később hasznot húzzon belőlem. A részletekbe inkább nem mennék bele.

A nevelőanyám jóvoltából évente egyszer látogatóba mentünk a vérszerinti szüleimhez, ezen kívül leveleztünk (évi kétszer pár sornál nagyobb megerőltetésre nem kell gondolni tőle), mindennek ellenére ők soha nem tettek egy lépést sem, hogy eljöjjenek látogatóba, vagy különösebben érdeklődjenek. Idővel a válaszlevelek is megszűntek. Ismertem őket, amíg kiskamasz koromban meg nem jött eszem, hogy ezzel a szituációval valami nem stimmel, akkor abbahagytam a látogatásukat. Azóta sem kerestek egy szóval sem, semmilyen formában. Utólag, így felnőtt fejjel sosem bántam meg ezt a döntésemet.

Miért legyek hálás? Ahogy az #1 válaszoló is írta, szülni bárki tud. Egészséges lelkületű felnőtté felnevelni azt a gyereket, csak nagyon kevesen.

A vérszerinti anyám úgy egy éve elhunyt betegségben. Kövezzetek meg, de semmit nem éreztem ennek kapcsán, a temetésére sem mentem el. Életem első 13 évéhez se tett hozzá semmit, de az azóta eltelt időben teljesen idegenné vált.