Tehet róla a szülő, ha a gyereke életképtelen lesz?

Nekem sajnos gyerekként semmit nem engedtek. Már 3-4 évesen tetszett a jégkorcsolya, de anyukám se akkor, se később nem engedte, mert hogy nincs sportoló alkatom, és a korcsolya veszélyes. Ugyanez vonatkozott a síelésre is. Ő gyerekként mindet csinálta.

Ugyanígy nem engedtek görkorcsolyázni, meg semmilyen sportot vagy táncot se. Zenére járni se, és rajzolni se. Nem járhattam nyelviskolába, pedig nagyon jó a nyelvérzékem, és nem engedtek olyan szakra egyetemen, ami érdekelt volna, így nincs diplomám.

Most itt vagyok 22 évesen, hatalmas lemaradásban. Ma volt először korcsolya a lábamon, és bánom, hogy nem tanulhattam meg gyerekként, mert így egy csomó programból kimaradok.

Ugyanígy nem engedtek egyedül a szomszéd városba se, és bulizni se mehettem soha.

A barátom 5 évesen kezdett hegedülni, ezzel párhuzamosan műkorcsolyázni tanult, és komoly díjakat nyert. Konzervatóriumot végzett, majd történelemből diplomázott.

Most ő tanít nekem zenét, és visz el korcsolyázni, hogy behozzam a lemaradásom, illetve magamtól odahaza minden erőmmel nyelveket tanulok, de érzem, hogy 6-8 évesen könnyebb lett volna, ha engednek.

Most specialistája lehetnék az északi nyelveknek, kultúrának (skandinavisztika volt az álom szakom), ehelyett hol alkalmi munkáim vannak (vendéglátás, takarítás), hol munkanélküli vagyok.