Mit tehetnék a jobb szülő-gyerek kapcsolat érdekében? 15/L

Ha úgy érzed hogy veled minden ok.és ezt az anyud is így látja, valószínű hogy irritálod a nevelőapádat pusztán a lényeddel. Beszélj anyukáddal mond el hogy te mit gondolsz. Nehéz helyzetben lesz majd mert két tűz közé kerül de nem te kértél nevelőapát.Egy édesanya mindenek felett áll és a boldogságánál nincs fontosabb de ha ártatlanul piszkál a manusa igen is állj ki magadért!!! A felkapom a vizet stílusod javulni fog ez a koroddal jár.

18/F

"Egy édesanya mindenek felett áll és a boldogságánál nincs fontosabb"

Jaj, kicsim, ezt meg ki mondta Neked?

Egy gyereknek nem feladata boldoggá tenni az anyukáját, hiszen nem az ő döntése volt a "szülővállalás". A szülő az, aki (jó esetben) felelőssége tudatában vállalt egy vagy több gyereket, az ő feladata és kötelessége, hogy mindent elkövessen a gyerek jó közérzetéért. Nyilván le leszek pontozva, mert jön majd a sok szélsőségesen gondolkozó és direkt alaposan félremagyarázza amit írtam, de tény: a gyerek nem felelős a szülője boldogságáért! Azért csak ő maga felel és bizonyos mértékben az ő saját szülei. Viszont jelentős felelőssége van abban, hogy a gyerek, akit felnevelt, milyen személyiség lesz. Ha jól végezte a feladatát, akkor a gyereke kiegyensúlyozott, boldog, empatikus és tisztelettudó felnőtté válik, ami már önmagában elég ahhoz, hogy egy normális lelkivilágú szülőt boldoggá tegyen.

Elnézést az off-ért, de engem végtelenül irritál ez a múlt századi felfogás, amit egyébként általában a (narcisztikus) szülők alakítanak ki a gyerekeikben, hiszen már őket is ebben a szellemben nevelték. (Többek között engem is, és fel kellett nőnöm és világra hoznom a saját gyerekemet, hogy rájöjjek ennek az elvárásnak az álságos mivoltára.)

A csekélyértelműek kedvéért: ez nem jelenti azt, hogy a gyereket hülyére kell kényeztetni, mert egy gyerek nem ettől lesz boldog.

De egyetlen anya sem áll mindenek fölött, pusztán azért, mert anya lett. A biológiai értelemben vett anyává válás nem érdem, csak egy folyamat. Tiszteletre, elismerésre és hálára az az anya méltó, aki akként is viselkedik, és a gyereke jól megfontolt érdekét tekinti elsődlegesnek.

De az ő boldogságáért a gyermeke még ebben az esetben sem felelős!

Majdnem minden szavaddal egyetértek, valóban félreértettem a megfogalmazásodat, de így már tiszta.

Azt az egyetlen apróságot, amivel nem értek egyet, csak azért nem írom le, mert nem akarom a kérdezőt ebből a szempontból még véletlenül sem befolyásolni, és mert annyira szubjektív vélemény, hogy nincs is jelentősége.

Viszont azt hadd jegyezzem meg, hogy jó érzés olvasni, hogy vannak hozzátok hasonló értelmes és érzelmes fiatalok is, ezen az oldalon ritkán találkozom velük... :)