Barátság extrákkal. Normális, hogy a szüleim nehezményezik?

szerintem semmi gond nincs ezzel a kapcsolattal. jól érzitek magatokat, sok féle képpen kellemesen töltitek együtt az időtöket, szexuálisan is kielégültök és élvezitek, hogy nem kell elnevezni járásnak, szerelemnek, akárminek. szerintem amíg működik, addig ez a világ legjobb dolga.

mivel jobb, ha elnevezitek szerelemnek és egy idő után elkezditek törni a fejeteket, hogy vajon tényleg szerelmesek vagytok-e, kimondja-e a másik, hogy szeret, viszonozza-e, szeret-e annyira, meg féltékenykedtek? mivel jobb, ha járásnak, vagy akár jegyességnek, akár házasságnak nevezitek, aztán egyszercsak vége lesz, mert az esetek többségében előbb vagy utóbb aztán vége lesz. (szerencsések a kivételek)

igen, ebben a helyzetben is benne van, hogy ha egy nap ez már nem elégít ki valakit, akkor majd többet akar, el akarja nevezni, vagy lehet, hogy valami mást akar és ezen a viszonyon kívül keresi majd a boldogságát. de ha járásnak/szerelemnek/házasságnak hívjátok, akkor nem fordulhat elő pontosan ugyanez és nem pont ugyanannyira fog majd fájni, hogyha vége lesz? csak akkor lesznek szabályok, amikre lehet majd mutogatni és lehet a másikat okolni, hogy mit szegett meg, de kin segít ez már akkor? és miben segít egy elnevezett, szabályokkal rendelkező kapcsolat előtte? nem a szabályoktól, vagy az elnevezéstől jó egy kapcsolat, hanem a résztvevőktől. ha működik a kapsolat cimke nélkül, akkor a cimkétől se jobb, se rosszabb nem lesz törvényszerűen. ha valakit motivál a cimke, örömmel tölti el, hogy úgy hívják, akkor lehet jobb, de ha tehernek, korlátnak, problémának érzi a cimkét, akkor csak teher a kapcsolaton.

a szülőknek meg tényleg nem kell mindent az orrára kötni, mert ők nem tudják feldolgozni, hogy valaminek nincs neve és nem akarjátok beleerőszakolni egy előre kitalált kategóriába. meg persze aggódnak is a pici lányukért és mindig mindent jobban szeretnének tudni, mert mindenki azt hiszi magáról, hogy csak úgy lehet neked jó, ahogy ő gondolja. ne adj nekik okot az aggodalomra és neked sincs miért aggódnod...

sok boldogságot és élvezzétek, amíg lehet!

,-))