Anyám idegbeteg?

Nem írtad, hogy hány éves vagy. Én is csak azt tudom tanácsolni, hogy próbálj majd minél előbb önállósodni, és elköltözni otthonról, ha meg tudsz állni a magad lábán (gondolom, ez még azért odébb lesz, ha még az iskolai anyagról kérdezősködik anyukád).

Addig amennyire lehet, próbáld úgy kezelni a helyzetet, hogy a te viselkedésed a leírtak alapján nem a probléma okozója, anyukád inkább csak ürügyet keres arra, hogy a benne más miatt felgyülemlett feszültséget levezesse, és erre a korodnál és a helyzetednél fogva nyilván alkalmasabb céltábla vagy, mint mondjuk a főnöke, a kollégái, a férje, az anyukája stb.

A "hogyan készítsünk kalácsot 1 kiló lisztből 1 tojássárgával és 1 dl tejjel" eset után, miután kijelentette volna anyukám, hogy én szúrtam el, pedig a recept az frankó, pár nappal később nyugodt hangnemben, kedvesen mondtam volna, hogy anya, szeretném megtanulni dédi receptje alapján ezt a kalácssütést, lehetne, hogy te csinálod, és én csak nézem, hogy legközelebb tudjam, hogyan lehet jól megcsinálni, ami múltkor nekem nem sikerült?

Aztán végignéztem volna, hogy hogyan lesz abból finom kalács, anélkül, hogy egyetlen kritikus szót szóltam volna a végtermékre.

Szerintem nem idegbeteg, csak valami baja van.

Manapság meg szokás a túlzás, könnyen elképzelhető, csak megemelte a hangját, nem?

Nem voltam ilyen helyzetben, de el tudom képzelni, hogy lehettem volna, csak inkább megelőztem, figyeltem, hogy mi van.

Úgy oldódott meg, hogy nem oldódott meg. Igazából a mai napig próbálkozom az anyukámmal, végigpróbáltam az említett Mérgező szülők könyv tanácsait, hiába. Nekem nem segített a könyv sem.

Nem idegbeteg, nem elmebeteg, furcsa személyiség.