Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Rossz gyerekkor, rossz felnőtt...

Rossz gyerekkor, rossz felnőttkor?

Figyelt kérdés

Erről soha senkinek nem beszéltem, még a legjobb barátaimnak sem, mert utálom ha sajnálnak, meg olyan furán néznek rám...

Kisgyerekkoromban (2 évesen) nevelőszülőknek adtak, addig egy intézetben voltam, az igazi szüleim képtelenek voltak a gondozásomra. A nevelőanyám viszont egy nagyon rossz ember volt. Volt egy saját lánya, neki persze mindent megadott,ő mindig kiváltságos volt. Rajtam kívűl még egy tucat másik ilyen gyerek is volt ott. De ez a nő, nem szeretett minket, sőt így, visszanézve, úgy gondolom nagyon csúnyán kihasznált minket. Hivatásos nevelőszülő,ami azt jelenti,hogy fizetést kap a gyerekek után. Nem is volt munkája, szépen megélt belőlünk. 2 emeletes ház, hatalmas udvar, kert, gyönyörű kocsi stb.

Ez még nem is lenne akkora gond, de nagyon rondán bánt velünk. Elég sokszor el voltunk verve, gyakran apróságokért. Én egész életemben rettegtem abban a házban. Elmondott minket minden hálátlan putris cigányoknak, majdnem minden nap. Úgy lettünk felnevelve, hogy szart sem érünk. Mi meg el is hittük. Nekem hatalmas szerencsém volt, mert értelmes lány voltam, iskolában mindig kitűnő voltam, végül egyetemre mentem. De a "testvéreim" nem mind voltak ilyen szerencsések. A legjobban az egyik kisöcsémet sajnáltam. A nevelőanyán mindig ellenőrizte a cuccait, mikor hazaért az iskolából... nincs meg a radír, puff egy pofon... nincs grafit, puff mégegy. Kiskoromban én is megkaptam a magamét, de később,mikor nagyobb lettem, azt hallgatni, hogyan veri a kisebbeket... szörnyű volt. Vacsoránál a 9 éves kisöcséd sírástól, meg a pofonoktól feldagadt arcát látva elpattanik valami benned. Rengeteg ilyen eset volt, sokszor éjjelente, visszaemlékszem és pokolian érzem magam. 19 évesen otthagytam azt a házat, rengeteg barátom van,teljesen más világ a mostani életem, egyes egyedül élek külföldön, és büszke is vagyok erre, de a tudat,hogy az a ház tele van újabb ártatlan kisgyerekekkel,akiket ez a nő kihasznál és bántalmaz... Annyiszor végiggondoltam, mit kellene tennem... de ki hinne nekem? Az állam örül, hogy valaki magához veszi ezeket a hátrányos helyzetű gyerekeket, nem érdekli őket mi folyik a családban. Volt kijáró "családfelügyelő" is , vagy mi... de mi sosem beszélgettünk vele. Mindig a nevelőanyánnkal jópofiztak, kávézgattak... Egyszer tetűs lettem az iskolában még 3.-ban. És egésznap bőgtem, meg görcsöltem, mert tudtam, hogy ki fogok kapni érte... és az egyik kis tanárnő ki jött velem iskola után, és elkezdte mondogatni anyámnak, hogy ez nem az én hibám és h. ne bántson....utána hetekig sarokban térdeltem iskola után, sokszor késő éjjelig... El nem tudom mondani azt a rengeteg borzalmat,ami gyerekként ért engem, meg a testvéreimet. Az egyik húgom egyszer addig volt a sarokban, míg lehányta a falat. Fel kellett takarítania persze, és folytatnia a büntetést. A nevelőanyánk olyanokat mondott,hogy biztos szándékosan csinálta...

Ez egy kicsit hoszú lett... a lényeg az, hogy bármennyire is próbálom ezeket elfelejteni, és hálás lenni, amiért egyáltalán felnevelt, egyszerűen nem bírok másra gondolni,mint,hogy ez a nő nem normális.

Élem az életem, gondok, bajok, örömök jönnek, mennek de nem tudom magam túltenni ezen az egészen. Arról nem beszélve, hogy a többiek, akik utánam felnőttek és elhagyták a házat milyen siralmas életet élnek.

Ráadásul párom sincsen. 24 éves vagyok, és még soha nem volt barátom. Senkihez nem érzem elég jónak magam. De meg ha lenne is valaki, ugyan hogy érthetne meg engem? Ez az egész igenis a része annak,ki vagyok és szeretném ha valaki tényleg ismerne, de képtelen vagyok ezekről beszélni, tuti elijedne az illető, mert azt mondaná, hogy lelki rokkant vagyok... szeretnék végre boldog lenni, de nem látom, hogy ez, hogy történhetne meg.


2015. nov. 27. 18:19
1 2 3 4
 21/32 A kérdező kommentje:
Igen, de ezek a dolgok nem teljesen újként jutnak az eszembe... ezt nem tudom,hogy írjam le... olyan ismerősnek érzem őket, mintha csak elkallódtak volna...egész egyszerűen idáig nem jutottak eszembe... minden percre az életedből nem emlékezhetsz...néha kell valami,ami emlékeztet... szakemberhez menni...hajj..ismerősöknek sem szívesen beszélek erről,hogy beszéljek egy idegennel? Ráadásul tudom,hogy ő ilyenekkel foglalkozik... vagy azon járna az eszem,hogy biztos vannak emberek nálam sokkal rosszabb történetekkel...vagy, hogy szerencsétlent itt terrorizálom a hülyeségeimmel...
2015. nov. 27. 21:25
 22/32 A kérdező kommentje:
Ilyen internetes terápia nincsen?? :D
2015. nov. 27. 21:26
 23/32 anonim ***** válasza:

Van lehetőség Skype-on terápiára,de persze face to face, az igazi.

Egy jó szakember képes megteremteni azt a bizalmi szintet a pácienssel, ahol fel tud oldódni, tud beszélni a problémáiról.

Erre megvannak a különböző technikák,gyerekeknél sokszor művészetterápiaval,rajzolással kezdenek,felnőtteknél is megvannak az ilyen technikák,nem durr bele módon megy ez,nyugi van.:)

Nincs mit szégyellned, a történtek nem a te hibád, és nem a te szégyened, hanem a nevelőanyádé,ezt ne feledd!

Mondom,jó szakember kell hozzá, aki elhivatott, és tényleg segíteni akar,nem unja már az életét is ezer éve,nemhogy a pácienseit.

Először is döntsd el,férfinak vagy nőnek tudnál jobban megnyílni?

Olyat válassz!

Hol laksz?

Ország?

Város?

2015. nov. 27. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/32 A kérdező kommentje:
Isztambulban vagyok.
2015. nov. 27. 21:55
 25/32 anonim ***** válasza:

Értem.

Azért kérdeztem, mert korábban hónapokig beszélgettem neten egy külföldön élő magyar pszichológussal,egy számomra kedves ember miatt.

Gondoltam hátha ugyanaz az ország, vagy város,ahol te laksz,de nem.

Őt nyugodt szívvel tudtam volna ajánlani,nagyon normális volt.

Nézz utána neten,az Isztambulban élő magyar pszichológusoknak, remélhetőleg lesz olyan.

Utána amennyire lehet neten keresztül, informáld le.

Nos?

Férfit vagy nőt szeretnél?

2015. nov. 27. 22:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/32 A kérdező kommentje:
Valószínűleg nőt választanék.Körül nézek :)
2015. nov. 27. 22:16
 27/32 anonim ***** válasza:

Azért gondoltam magyar szakemberre,mert az anyanyelveden nyilván könnyebben tudsz beszélni a problémáidról,jobban ki tudod fejezni magad.

Rendben,sok sikert a továbbiakban!

Bármi kérdésed van,nyugodtan dobj egy privit:)

2015. nov. 27. 22:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/32 A kérdező kommentje:
Rendben. Mindent köszönök :))
2015. nov. 27. 22:29
 29/32 anonim ***** válasza:
Bocsi, kicsit off, de Isztambul csodas :) Nagy almom Torokorszagbsn elni, picit irigyellek :D
2015. nov. 28. 01:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/32 anonim ***** válasza:

Annyit hozzátennék még,ha komolyan keresztbe akarsz tenni a nevelőanyádnak, ne írj elhamarkodottan levelet senkinek.

Először is tájékozódj,informálódj.

Keresd fel a NANE-t,vagy a Nők világa alapítványt,ők tudják mi a teendő ilyen esetben.

Nem tudom mennyire szoktál beszélni a testvéreiddel, de akivel tudod,vedd fel a kapcsolatot,a mai világban ez már nem lehetetlen,a panasz levelet közösen adjátok be,közös név alatt,úgy hatásosabb lehet.

Tudom, a bosszú semmit nem old meg,a te életed se jobb,se rosszabb nem lesz.

Egyetlen értelme van, hogy ez az elmebeteg liba,több gyerek életét ne tudja megkeseríteni a jövőben!

Gondold át,ha úgy érzed, cselekedj.

Sok sikert és bátorságot:)

2015. nov. 28. 02:52
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!