Van itt olyan aki nem akar soha gyereket?

Elég labilis vagy ha így gondolod.

Remélem az ilyenek mint ti, öreg korukra zokogni fognak mert a kutya nem nyitja majd rájuk az ajtó.

Én meg majd a gyerekeimmel a férjemmel és az unokáimmal rajtatok nevettünk egy jót :D

Figyelj... A gyermektelenek tiszteletben tartják h te szültél. Örüljél magadnak vmelyik sarokban h mekkora raj vagy és milyen jól csináltad, de ne b**tasd aki nem így érez és nem így dönt.

Nem neked ment amit itt sokan a gyermekvállalásról gondolnak, mégis te személyeskedsz. Ez sztem téged minősít csak.

Azt meg hadd tudja már minden individuum, h számára mi a világ legszebb dolga, ezt ne te döntsd már el.

Én ugyan szeretnék majd gyereket, de tökéletesen megértem azokat, akik nem és szerintem nem is kell megindokolniuk senkinek.

Azért életre hívni valakit, hogy a szülőnek később kényelmes legyen (ajtónyitogatós "érv"), színtiszta önzés.

Én sem akarok gyereket. Egyrészt meg nem is szeretem őket, nem tudom elviselni a zajongásukat a közvetlen közelemben, másrészt nem életcélom a gyerek.

Nem tudom elképzelni magam anya szerepben, sem pedig a testemért nem akarok ismét küzdeni a terhesség után. Mások az életcéljaim, sok megvalósításra váró ötletem van, sok minden van, amire költeni akarok, de gyerekre nem. A gyereknevelés felelősségére sincs szükségem, ahogy nézem a társadalom is egyre inkább korcsosul, nem akarom, hogy a gyerekem az új, "nagyszerű" helyesírási szabályokat tanulja.

Írták, hogy sok gyerek nem nyitja a szüleire az ajtót. Ezért sem akarok gyereket. Én anyumat akarom támogatni, megérdemli, és már csak én vagyok neki. Őt sem zavarja, ha nem lesz unokája, ő rám akar büszke lenni, ahogy párom sem vágyik gyerekre.

Van kutyám, vna párom, és van egy édesanyám. Én róluk akarok gondoskodni, és emellett felépíteni az álmaim. Amibe a gyerek nincs benne.

#27es vagyok.

Első mondatban meg helyett mert akart lenni.