Miért akarnak lebeszélni erről anyáék?

orvosként többet keresel, kevesebb fizikai munkával és jobb időbeosztással, mint egy nővér.

de nyilván az egyetem csak keményebb, mert az 6ev +szakosodas..

te tudod, hogy mire mész, de én a helyedben bioszbol és kémiábol érettségiznék, beadnam 1.helyen orvosira, utana meg nővérnek.

bár ha nővér szeretnél lenni külföldön, akkor érdemes lenne ott tanulni inkább.

mindenképp a te dolgod, a te jövőd. a szüleid jót akarnak, valószínűleg látják /halljak hogy milyen helyzetben vannak az àpolòk. de abban nincs igazuk, hogy ez nem normális életcél... a nővér is nagyon szép hivatás. csak hidd el sokan megbanjak utólag, hogy nem orvosnak mentek, a fent leírt okok miatt

Olvasgass! [link]

Mellesleg ez a munka sehol a világon nincs megbecsülve. Németországban is csak innen nézve aranyélet,ott más a szitu.

Érettségizz le és tanulj nyelveket!

Mert a legszarabb meló a világon. Lehet, hogy a leghálásabb, meg stb, de ez az igazság. Gondolj bele, nem csak kedves emberekkel kell néha elcsevegned, esetleg segíteni az orvosnak, hanem betegeket kell kezelni. Attól függ milyen osztályra kerülsz, de szinte minden nap lesz valaki aki lehány, leszar, leköp, összevérez, stb. Gondolom az ilyen dolgok miatt akarnak megóvni ettől a helyzettől. (és nem írom le a túlóra, kevés fizetés indokokat, mert kiakarsz menni valahová külföldre és ott nyilván más)

Amúgy egy nővérnek is legalább annyit kell tanulnia, mint egy orvosnak, ha nem többet. Valamint jó fizikumúnak is lennie kell, hiszen ha fürdetni kell a betegeket neki kell emelgetni őket, vagy ha pelenkázni, ágyat húzni.

Arra nem térek ki mennyire sajnálom, hogy nem itthon akarsz élni, szíved joga. De nehogy azt hidd, hogy ott könnyebb lesz. Sőt sokkal nehezebb. Ha pedig képes vagy anyanyelvi szinten megtanulni a nyelvet, plusz a szakkifejezéseket, mert nem lesz aki súgjon neked magyarul, akkor szerintem igenis vagy olyan okos, hogy orvos legyél. Szerintem ne add fel ezt az álmod, és próbáld meg.

Én ugyan ezen dilemmáztam mint te.

Mindenképp eü-ben szerettem volna elhelyezkedni, de semmiképp sem ápolóként(ennek csak annyi a háttértörténete, hogy nagyapám lebetegedett és idegőrlő volt az a pár év amit otthon töltött és úgy voltam vele, ha saját családtaggal nem bírom akkor idegennel meg végképp nem fog menni).

Mondjuk nálam az orvosi szóba se jöhetett, mert ahhoz elég gyenge tanuló vagyok, pedig amúgy érdekelne, de ennyi még édes kevés.

Úgyhogy kellett valami köztes megoldás. Így lettem orvos mellett asszisztens(képalkotós okj-ra jártam, most pedig főiskolára, hogy magasabban legyek kvalifikálva). Így segítek is az emberek gyógyulásában, de futószalag jellegű az ellátás és igazából soha többet nem fogom látni azt az embert, kivéve ha rendszeresen jár oda.

így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.

Mert ápolónőnek lenni nagyon kemény munka. Fizikailag is, a beosztás is (akár állami, akár magán szektorban), és lelkileg is (ha emberségesen csinálod).

Orvosként nem csak jobb a beosztás és a fizetés (a fizikai megterhelés ott talán még nagyobb, ha az ügyeleti rendszerre gondolunk, de legalább a pályán való előrehaladással csökken, és szakiránytól is függ), de ha úgy alakul, az egészségügyön kívül is el tudsz vele helyezkedni (pl. gyógyszeriparban - ott látod, tényleg nagyon jól lehet keresni)

Ezzel nem akarlak "rábeszélni", félre ne érts, semmi pénzért nem mennék el orvosira! Csak abból próbáltam szemezgetni, miért akarhatnak lebeszélni a tervedről a szüleid. Persze neked kell tudnod, mit bírsz el és mit nem. És legfőképp mit akarsz és mit nem.