Miért nem tudok megbocsátani anyámnak?
Sziasztok. Elég hosszú történet, a lényegét összefoglalom.
Elég borzalmas gyermekkorom volt, amire emlékszek az, hogy anyám állandóan önfeledten kiabált, ütött minket, és a perc amikor a vesszőt hegyezte ki, hogy elverjen és hogy a testvéreim járni nem bírtak emiatt. És mi volt mindennek az oka? Az, hogy neki épp ilyen kedve volt. Elég volt egy 4-es az iskolában, mert akkor kiakadt -> kiabált -> és vert.
17 éves koromig mindig megtudtam neki bocsátani, amit tett velem és a testvéreimmel, pedig elég megalázó volt. Aztán jött, hogy minden döntést helyettem hozott meg, gondolom nem baj majd 18-19 évesként végre én dönthetek, aztán arra az egyetemre mentem amelyre ő akarta, hogy menjek. Még a mai napig irányítani akarja az életem, nem lehet vitatkozni, ''ENGEM NEM ÉRDEKEL..''AKKOR MEG aZT CSINÁLSZ AMIT AKARSZ' stb hadd ne soroljan, a lényeg, hogy nem hallgat végig akkor sem ha kérjük erre. szóval hosszú évek teltek el, nem tudom, hogy szeretett-e valaha vagy képmutatás volt az egész, egyetlen érzés maradt meg bennem, hogy örökkön örökké kiabál (régen vert) szerencsére 16-17 éves korunkban leállt vele, mostanában nem lehet vele beszélni és folyton helyettünk akar dönteni. Jelenleg daganatos beteg lett anyám és sajnos ugyanazt érzem, mivel ugyanúgy viselkedik, szeretem de ugyanakkor nagyon félek is tőle (Ezt is elmondtam neki régebben, ez se érdekelte). És nem tudom, hogy ez egészséges érzelem-e? Nem tudom más, hogy reagálná le ezt az egészet, de engem kezdetben nagyon megtört amiért testileg is bántalmazott amikor kiálltam a testvéreimért, hogy így nem viselkedhet velük akkor én voltam a következő. Évek teltek el anyám nem változott.
Egészséges-e az, hogy nem tudok megbocsátani neki illetve az sem, hogy csak kevés empatikus érzést érzek iránt a betegsége miatt? rossz ember lennék?
válasza:Egyébként én nem állítottam soha, hogy fel kell menteni a bűnei alól. Egyszerűen csak saját magunk gyógyulása érdekében meg kell érteni a szituációt.
Ezt írtad még: "Egy normális lelkületű ember inkább védelmezni próbálná a gyermekét". De pont ez a probléma, hogy nem normális lelkületű emberekről beszélünk, hanem lelkileg sérültekről.
De ha továbbra is kitartotok amellett, hogy utálni kell őt, hát tegyétek, de már a sorokon keresztül is látom, hogy mekkora gyűlölet van bennetek. Komolyan így szeretnétek leélni az életeteket? Még egyszer mondom, a megbocsájtásban nem anyád a fontos, hanem TE. Szerintem úgy érdemes ehhez hozzáállni, hogy te magad megérdemled a boldog, kiegyensúlyozott életet, nem pedig az olyat amiben életed végéig forrongsz a dühtől.
válasza:#21
Bennem semmilyen düh nincs, nem bántalmazott senki korábban,csak elég sokat beszélgettem olyanokkal,akik ezt átélték,és olvastam is a témában. Nem 1 vagy 2 könyvet.
Te normális lelkületű embernek érzed magad?
Gondolom igen.
Bántalmazni fogod a gyermeked?
Nem.
És ez a jellemző, ez a generációról generációra öröklődő agresszívitás tévhit,persze van olyan is,mint látjuk sajnos.
Vannak dolgok az életben,amik nem megbocsáthatók,ettől még fel lehet dolgozni őket,nem kell örök életében az embernek dühösnek lennie.
válasza:Nem rád gondoltam, amikor az emberekben lévő dühről beszéltem. Tisztában voltam vele, hogy veled nem történt ilyesmi, látható volt a soraidból.
Tévedsz, én egészen idáig nem gondoltam magam egészséges lelkületű embernek, és ami a legjobb a barátaim, ismerőseim sem gondoltak egészségesnek. Mert valóban nem voltam az. Néhány hónapja kezdett ez el változni bennem.
A gyerekemet nem fogom bántalmazni, mint ahogy írtam is korábban. De javaslom olvasd el újra amiket írtam, mert úgy látszik nem jött át az értelme. Egy gyerekben nem csak bántalmazással tehetünk kárt, hanem mondjuk azzal is, ha nem vagyunk képesek teljes mértékben kimutatni a szeretetünket. Tehát nem csak bántalmazással adhatjuk át a mintát, a bennünk lévő haragot, hanem ezer féle más módon...
Ezen kívül úgy gondolom, hogy ezt csak az láthatja át igazán aki átélt ilyen helyzetet. Én sem tudok mélyre menő következtetéseket levonni mondjuk a muszlim nők helyzetéről, hiába érdekel a téma és hiába olvastam már sok könyvet róluk. Nem egyet, nem kettőt…
válasza:
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!