Miért nem tudok megbocsátani anyámnak?

#9 A kevés pozitív inger miatt,nagyon kevés pozitív identitást tudnak megőrizni,amiből felnőttként törvényszerűen jön a rossz önbecsülés,a kóros önbizalomhiány.

A gyerekbántalmazottak mindig magukban keresik,a saját rosszasságukban,ezért a gyerekkorukhoz szégyenérzet és bűntudat köti őket.

Ezt a szégyenérzetet és bűntudatot át kell "helyezni" a bántalmazóra,itt ugye az anyára.

Ha azt mondja megbocsát neki,ezzel bagatellizálja,kicsinyíti a bűneit,ha az anyja bűnei mégse voltak olyan nagyok,mégse olyan nagyon hibás,akkor ki az?

Hát kiben,mint saját magában keresi majd újra a hibát,ezzel "visszaszáll" rá a szégyen és bűntudat érzése.

Pedig nem.

Az anyja nem normális és nem kell megbocsátania neki.

Most még semmiképpen,a mai napig nagy hatással,befolyással van rá az anyja,vagy legalábbis próbál lenni.

Ez óriási baj egyébként.

Egy diktatórikus elnyomó rendszerben nőtt fel a kérdező,de még mindig abban van,az anyja akkora hatással van rá a mai napig,hiába lépte át a felnőttkor határát.

Ezt a "függőséget" minél előbb meg kell szüntetnie.

Meg kell szakítania vele a kapcsolatot,amint tudja,a megbocsátás bőven ráér,ha majd lelkileg teljesen lezárta magában az életének azt a szakaszát(akár szakember segítségével),vagy nem is fontos a megbocsátás.

Kérdező,amit még tudok tanácsolni,írj naplót!

Mindent részletesen,az eseményeket,és a melléjük társuló érzéseket is.

Nagyon nehéz lesz,ezt most borítékolom neked,de az első út a gyógyulás felé,ha legalább már magadnak kimondod,leírod a szörnyűségeket.

[link]

A könyvet szerezd be szerintem,nem egy könnyű olvasmány,de érdemes elolvasni.

Sok mindent megértesz majd belőle a gyerekkorodat illetően.

Nem vagy rossz ember,és nem a te hibád a történtek,ezt ne feledd!:)

Csakis anyádnak van szégyellnivalója.

Fel a fejjel:)

Most 28 éves vagyok, gyerekként terrorizált az anyám, de felnőttkorban sem hagyta abba a lelki bántalmazást.

Sajnos az egyetlen megoldás szerintem is csak a kapcsolat megszakítása, de ez csak úgy oldható meg ha elköltözik az ember. Amíg egy háztartásban él vele, hiába fizetem a rezsi felét és gondoskodok magamról, megtalálja az alkalmat az agresszióra.

15-ös vagyok újra. Csak, hogy tovább vigyem a gondolatot elmondom, hogy mivel nem voltam képes szeretni, de kapcsolatra azért vágytam, olyan férfiakkal voltam akit nem is szerettem soha igazán. Ők ezt úgy élik, meg, hogy egy aljas nőszemély vagyok, pedig én tudom, hogy mi a valódi oka. Nem ők voltak a rosszak, én voltam képtelen szeretni, és mégpedig egy velem történt korábbi történés miatt. Szerencsére már van olyan ember aki MEGÉRTI ezt a tettemet, és még nagyobb löketet ad ezzel a gyógyuláshoz. Ő nem azt látja, hogy egy hazug, rossz barátnő voltam, hanem a dolgok mögé lát és érti a miérteket.

És látjátok? Én is tovább vittem anyám tettét! Hiába fogadkoztam, hogy én normális leszek és nem fogok bántani senkit, mégis bántottam. Abban biztos vagyok, hogy ha majd lesznek gyerekeim őket nem fogom bántani, de ez a probléma az élet bármilyen területén kiütközhet,nem csak a családi vonalon, és ki is ütközött. És ha belegondoltok, a bántalmazó anyák is hozták valahonnan ezt a tettet, nekik is lenne kit hibáztatni a saját bűnükért. És abban is biztos vagyok, hogy ti is bántottatok már meg, vagy fogtok megbántani embereket a lelki sérülésetek miatt, mert nem fogtok tudni máshogy viselkedni. Lehet, hogy a gyereketeket nem fogjátok verni, de másban (mégha apró dologban is) de meg fog jelenni. És magatokat fogjátok hibáztatni? Nem, mert tudjátok az előzményeket. Nos, az anyáink is valószínűleg tudják a saját előzményeiket. És ez így fog menni spirálban addig amíg valaki a családban meg nem szakítja ezt a körforgást. Még ha a legenyhébb verziót nézzük is, már az is elég, hogy a jövendőbeli családotokban teli lesztek frusztrációkkal, bántásokkal az anyátok tette miatt, és így nem fogjátok tudni szívből átadni magatokat a férjeteknek, gyerekeiteknek. Ha más nem is, a szeretetképesség mindenképp sérült, és majd a gyereked felnőve pedig téged fog hibáztatni, hogy nem mutattad ki soha az érzelmeidet igazán, tehát nem tanulta meg ezt ő sem, és te leszel a hibás a szemében, hogy gondjai vannak a szeretettel...(Ilyennel is találkoztam már) És már át is adtátok a mintákat, amit megfogadtátok, hogy soha nem fogtok. De igen, mert amíg nem gyógyítod meg magadban a sebet, addig akaratlanul is adsz át másnak valami rosszat. Tehát ezért fontos a megbocsájtás, megértés, nevezzük ahogy akarjuk. Saját magad miatt, és a jövendőbeli életed miatt.

Hagyjuk már ezt a pszichológiai maszlagot...te is túl sokat terápiáztál...

Vegyünk egy durvább példát engem apám vert, molesztált, akkor most szerinted jól át kellene gondolnom, hogy szegény, biztos őt is verte az apja, vagy molesztálta ...hmm szegény ugyanazt élte át mint én ...hát baxxza nem érdekel!Bocsásson meg neki a joqrvaanyja! Nem tudom sajnálni, és dögöljön meg mint egy kutya! Ja Terézanya... Lucifernek el ne felejts megbocsátani!

#16

Értem,amit írsz.

Idővel meg kell érteni,mi miért történt, de megbocsátani nem kell a megbocsáthatatlant.

Lehet az anya is gyerekbántalmazott, de ez nem menti fel a bűnei alól,sőt...

Egy normális lelkületű ember inkább védelmezni próbálná a gyermekét,gyermekeit,hogy ő(k) ne éljék át ugyanazt,mint saját maga gyerekkorában.

Hisz te is leírtad, a majdani gyermeked védelmeznéd.

Egy felnőtt embert,azért felelősségre lehessen már vonni a tetteiért.

A kérdezőre még óriási hatással van az anyja,amíg ezt nem tudja megszüntetni, nem szakítja meg vele a kapcsolatot, szerintem nem is fogja feldolgozni a múltját.

Kezébe kellene kapnia a kontrollt,azt a kontroll, ami soha nem volt az övé.

Ezért kell "anyukával" megszüntetnie a kapcsolatot.

Felnőttként kellene sok mindent újra tanulnia,amiket gyerekkorában kellett voln emberi kapcsolatokon belül,ez felnőttként sincs másként.

Fontos lenne a kérdező számára, hogy legyenek barátok,vagy egy társ,aki segíti,mert egyedül nem fog menni.

Azért írtam korábban, írjon naplót,felszínre kell hozni a traumatikus eseményeket, és megérteni mi miért történt,hogy helyre tudja tenni magában a múltja darabjait.

Aztán jöhet valami megbocsátás féle,de én még mindig nem hiszek ebben.

Azt hiszem te már jóval előrébb jársz a múltad feldolgozásában,mint a kérdező.

Teljes valódi megbocsátásra kevés ember képes,ehhez kellene a bántalmazó őszinte megbánása is,úgy talán.

Itt erről szó nincs,"anyuka" továbbra is terrorizálja a kérdezőt.