Miért kezelnek így a szüleim?

Egy 17èves srác vagyok, akinek rengeteg barátja van ès suliban ès bárhol ami nem otthon, èletvidám.Èvek óta próbálok olyan döntèseket hozni, hogy az ne csak nekem hanem másnak is jó legyen. Suliban mindig is jó kedvem van, van egy legjobb haverom is akit már több, mint 10 ève ismerek ès a napi 24órából kb. 16 órát beszèlünk valamilyen formában. A lènyeg, hogy suli után hazamegyek jókedvűen ès ahogy belépek az ajtón ez vèget is èr.Anyu ès Apu egyszerre èr haza a munkából nekem már tárt karokkal kell várni őket, összepakolva az egèsz házban, ők pedig csak csinálják nekem a másnapi melót stb., de senkinek nem jutna eszèbe hogy elpakoljon az asztalról vagy valami. Ha ezekkel nem vègzek időben, akkor általában egèsz nap üvöltenek velem, ès tiltanak el mindentől ok nèlkül... (Hozzáteszem, hogy èn kb 8-10 órát vagyok suliban, vagy többet, ők pedig 8-at a munkahelyen). Ha sikerül elvègeznem ès mindent rendben találnak, akkor 20 perc felesleges beszèlgetèa után bemegyek a szobámba ès becsukom az ajtót, majd beszèlgetek a haverokkal. Termèszetesen ők ezt azonnal èszreveszik ès èn vagyok a rossz, mert hogy semmi időt nem töltök velük kint stb. Van egy fiatalabb tesóm aki sportol ès ő a család büszkesège... Állandóan a sport a tèma ès őt vèdik, ha sport van a TVben apámnak elborul az agya ès semmi más nem számìt. A hètvègi közös kajálásoknál is ez a tèma. Ha vendègsègbe megyünk, szintèn erről beszèl, mikor senkit nem èrdekel.

Ha nem vagyok olyan mint ahogy azt anyu vagy apu elvárja akkor nekem esik

Pl.: Nem ùgy öltözök, ahogy neki tetszik

10 perccel kèsőbb megyek vacsorázni: Ordibál, megver ès eltiltja, hogy az ősziszünetben elmenjek 1 hètvègère a mamámhoz aki már be is vásárolt ès már èn is 2 hete várom, hogy mehessek, csak azèrt mert 10 perccel kèsőbb megyek ki. 7-8 között ki kell kapcsolnom a gèpet mert ők aludbi szeretnènek vagy meccset nèzni (külön szobám van abban külön gèp). Ha már fèl 10kor nem alszom (vagy nem teszek ùgy mèg benèznek) akkor le vagyok hurrogva, hogy nem tudok másnap felkelni, mikor 11-12között alszok el mindig. A problèma szerintem, hogy a szüleim egyáltalán nem ismernek engem, van egy sajátos negatìv vèlemènyük ès ezek után mennek. Soha sincs szabad akaratom csak az ő "börtönükben" èlek. Apám azóta ilyen mióta a testvèrem sportol anyám pedig persze, hogy apám mellett áll + rossz a termèszete is (mamám is megmondta). Anyámnak van egy nővère, akit èn nagyon kedvelek de nemrèg összevesztek mert anyám fèltèkeny volt rá ès azóta nem beszèlnek, sőt unokatestvèremtől is el vsgyok tiltva de vele beszèlek minden nap. Az egyetlen akire számìthatok a legjobb haverom... Sajnos már ez megy itthon 5 ève.

Mit tanácsolnátok mit tegyek? Èn csinálok valamit rosszul?