Miér kezelnek így a szüleim?

Akkor meg miért nem állsz eléjük, hogy "Apu, anyu: dugtam. Jó volt."

A szülők valóban nehezen tudják elengedni a gyereküket, pedig ez az élet rendje. A gyereknek meg kell találnia az a finom, ám határozott módot, amellyel ráébresztheti a szülőket, hogy már egyenrangú féllel állnak szemben, akit nem szabad lekezelni és akit ugyanúgy kell tisztelni, mint egy kívülálló, önálló embert, még akkor is, ha anyagilag talán függ tőlük. Itt szokták az emberek elkövetni a legbutább kommunikációs hibákat, amikor hatalmi szóval és anyagi függőséggel élnek vissza, holott egy normális szülő addig segíti a gyerekét, amíg az szükséges és nem életkor kérdése. Az embernek a saját teste feletti önrendelkezési szabadsága meg aztán mindenkit megillet, ivarérett korban meg a személyes szférába az ember csak azt enged be, akinek ezt megengedi. A szexuális élet a személyes szféra része, ahhoz még a szülőnek sincs semmi joga és beleszólása, nem is tartom egészségesnek, ha a szülő-gyerek ennek részleteit kitárgyalja egymással. Az más dolog, hogy a nemi felvilágosítás bizonyos részletei egyértelműen a szülőre hárulnak, de a határokat szigorúan meg kell tartani. Az együtt alvást meg nyugodtan el lehet halasztani, nem kell ezzel a szülőkben a feszültséget szítani. Nem a kapcsolat hidegedett el anyád és közted, hanem még mindig nem nőttél fel eléggé ahhoz, hogy te magad lásd be, hogy életed minden rezdülése nem tartozik anyádra és nem vagy köteles mindenről neki beszámolni. Majd ha tebenned ez szomorúság elmúlik és nem érzed kötelességednek, hogy anyádnak beszámolj mindenről majd akkor elmondhatod, hogy felnőttél. A partnered vajon hogyan áll ezzel ? Gondolom ő nem számol be az apjának vagy mindkét szülőjének arról, hogy mi történt vele. Az meg, hogy van köztetek 1 év korkülönbség a fiú javára, az semmit nem jelent, sem az érzelmek, sem egyéb vonatkozásában. Az emberek különböző időben válnak felnőtt, önálló személyiséggé, lehet, hogy a partnered ebben a tekintetben mégis csak érettebb, "idősebb" nálad.

Van szád, használd beszédre. Ültesd le őket és magyarázd el értelmes, felnőtt ember módjára, hogy ez a te döntésed, így érzed jónak, tiszteletben tartod a véleményüket, de te sem szólsz bele az ő kapcsolatukba egyrészt, másrészt mivel ez a te kapcsolatod, te tudod, hogy milyen a sráccal. Ők is voltak fiatalok, biztos követtek el hibákat, de ha soha nem tennélmeg egy-egy bátrabb lépést, örök életedre egyedül maradnál. Mondd meg, hogy szereted a srácot és egyáltalán nem arról van szó, hogy ezentúl vele éled le azéleted, de bármi lehet belőle, te megeadod az esélyt a dolognak, őszinte vagy velük és legyenek szívesek ezt megérteni.