"válás" vagy együtt külföldön? Helyesen gondolom hogy az első jó?

a gyerek apja kint él a szülei házában jelenleg munkanélküliként, úgy alakult hogy én Mo-n vagyok a gyerekkel, aki 1 éves múlt.

már mindketten kiidegeltük egymást azzal, hogy nem tudjuk a jövőt átbeszélni.

ezért itt kérek segítséget jól gondolom e.

a gyerek apja azt szajkózza, hogy menjek a gyerekkel hozzájuk lakni, találok állást és utána különköltözhetünk a szüleitől.

ez szépen hangzik eddig...

alapfelállás, semennyi pénzem nincs, anyagilag nem segít sem az apja, sem a szülei.

ők kint faluban élnek, nekem a munkaügyitől, munkalehetőségektől kezdve a gyerekorvoson, bölcsödén át mindig át kellene utaznom másik városba tömegköz. nincs, autót nem tudok vezetni. (apja, hogy hozna vinne minket időben, ilyen szempontból nem megbízható, tapasztalat.) arról nem is beszélve, hogy lehet csak jövőre vennék be bölcsibe a gyereket, vagy azt fizetni kellene addig meg dolgozni se tudok menni..

legjobb lenne ha városban élhetnék ahol minden egy helyen van. amúgy se lenne egészséges, hogy a kicsi épphogy megszokik a szüleinél és bölcsiben, már költözzünk is tovább...aki egy percig nem volt még nélkülem...

apja ezekre semmit nem válaszol, csak olyanokat, hogy gyáva vagyok kimenni, így szó szerint.

teljes részletességben semmilyen kérdésemre nem válaszol, azt mondja, előzör döntsem el, hogy megyünk e, utána áll neki azt előkészíteni.

édesanyja megért engem, ő azt mondta, hogy tudja, milyen gyerekkel és a fia meg általában mindent egyszerűen néz csak.

a párommal már ott tartunk, hogy a kapcsolatot is meg akarja szüntetni lassan, mert több napja ezen témázunk és hogy idézzem, nem tudja elviselni, nem tud a beszélgetés mellett "kitartani" hogy még mindig nincs eredmény és már x napja rágjuk a témát. nem kell már rá várnom, meg stb.

én úgy gondolom, hogy olyan ember, aki ezidáig egy centtel sem segített(voltaképp ezért vagyok nullán és ezért kellene külföldnek is pénz nélkül nekivágnom gyerekkel..)arra hivatkozva, hogy menjünk ki hozzá lakhatásért nem kellene fizetnünk, olyan helyre ahol nincs se bölcsöde se munkalehetőség.., olyan emberhez, akivel megbeszélni nem tudom a részleteket, mert leegyszerűsít mindent és neki áll szimplán bírálni, hogy gyáva vagyok, ahelyett hogy kimerítően válaszolna...én úgy gondolom, hogy ezzel a hátérrel ha akarok se tudnék kimenni, ott élni, megélni. a szülei max 1-4 hónapig fogadnának be.természetes ingyen élni nem akarok. szóval marad a bíróság és gyerektartás kérdése Mo-n.

ha valaki az apának ad igazat, leírná nekem lépésről lépésre a fenti feltételekkel mégis hogy ugrana ki külföldre gyerekkel az isten háta mögé és kezdene életet, pénz nélkül, segítség nélkül?(valszeg pelenkát se vennének a kicsinek, tekintve hogy most sem segítenek semmiben)