Rossz anya vagyok?

Van egy szép, okos 11 éves lányom. Imádom, mindent megtennék érte, de mostanában nagyon kiborít. Alapvetően jó gyerek, jók a jegyei, nincs igénye a csavargásra csak velem, mások kedves, illemtudó kislánynak mondják, de borzasztó természete van. Rettentően lusta és alibista. A lustaság olyan méreteket ölt nála, hogy lány létére minden este könyörögni kell neki, hogy zuhanyozzon le. Bármit kérek tőle, mindig majd" 5 perc múlva " a válasz és reménykedik, hogy elfelejtem. A szobájába konkrétan nem lehet belépni a rendetlenség miatt. Hiába kérem, könyörgöm, fenyegetem, akkor nagy nehezen csinál egy látszat takarítást(konkrétan tegnap bevetette úgy az ágyát, hogy eldugta a párna alá a ropis zacskót, mert lusta volt elvinni a kukáig). Másik, amivel kiborít, hogy mindig övé az utolsó szó és soha semmiért nem vállal felelősséget. Pl ha elfelejti a matek leckét, én vagyok a hibás, mert nem szóltam elégszer, hogy csinálja meg. Azért nem takarít maga után, mert túl idegesen kérem és elmegy a kedve (nyilván idegesen kérem 26x-ra). Ma reggel még azért is én voltam a hibás hogy álmos volt, mert későn vacsiztunk(fél nyolckor) és nem aludta ki magát(fél 10/ 10kor fekszik), de ő soha nem tehet semmiről. Egy-egy hármasért, ha becsúszik, is a tanár a hibás és még sorolhatnám. Tudom, hogy én rontottam el. Túl sokáig túl engedékeny voltam, megcsináltam helyette mindent, most próbálom kitalálni hogyan neveljem meg valamennyire. Valaki hasonló kiskamasszal? Hogy kezelitek?