Rossz anya vagyok?

Hú, ezt mintha rólam is mondhattad volna.

Igaz én egy tizessel több vagyok, de engem az vett rá arra hogy tisztaság legyen, hogy felnőttem, és biza, ha rendet akarok azt nekem kell.

Különben ilyen voltam én is, édesanya meg túl engedékeny.

Félre ne értsetek, anyukám, szeretem, tisztelem, de mivel minzent megcsinált helyettem,nem tudtam komolyan venni a kéréseit.

Szerintem próbáld ki azt, hogy nem könyörögsz, majd eltakarít- neki lesz ciki, ha már nincs mit felvennie, mert nem adta oda a mosatlant.

Vagy ha épp egy barátja jönne és fergeteges gané van.

De mindez csak kötélidegekkel megy.

Amit ez mellé javasolok, az az, hogy üljetek le egy komoly beszélgetésre.

Az alibizés miatt.

Nekem párom ilyen, de borzalmasan.

Anyja őhelyette is mindent megcsinált, elnézett, nembajjóvanazúgy. Javaslatom szerint ne te szólj a leckéje miatt: Felejtse csak el, kapja meg érte a következményt és vállalja csak. Mondd neki hogy ez can, nagylány vagy, vállal felelősséget a dolgaidért.

egy par egyszeru szabalyal csodakat lehet muvelni.

Tv net stb stb megszuntetve ha atelpi a szabalyokat

lecke iskola a sajat feladata nem irja meg egyest kap adj neki melle meg egy jo buntetest is.

A lanyod ennel csak rosszabb lesz ha bekosoznt az igazi kamaszkor

Most kapd el ot amig nem keso

Legy szigoru es kovetkezetes kulonben egy elettelen boldoglan elkenyeztetett ember lesz belole aki rajtad fog eloskodni

" Túl sokáig túl engedékeny voltam, megcsináltam helyette mindent," -ennek az ellentéte a megoldás:)

Büntesd ha nem akarja megcsinálni. Mai gyereknek a teljes internetmegvonás a legszörnyűbb büntetés ( legalábbis nekem :D )

Ne aggódj kérdező, én is ugyanilyen voltam, mégse kallódtam el. A ropis zacskónál már tudtam, hogy ilyen voltam én is. Én azért csináltam így, mert hamarabb megszabadultam anyukám szájától, és millió egyéb fontosabb dolog volt ami fontosabb volt a rendrakásnál.

Én emlékszem, hogy anyám kínjában kiborította már az egész szekrényt, hogy végre rakjak rendet, ott ült az egész a szoba közepén. Amíg otthon laktam állandóan ez volt a téma, szegény anyámék állandóan ezzel kellett vesződjenek, annyi különbséggel talán, hogy az amit szívesen csináltam az a főzés volt meg a fürödözés.

El kell, hogy mondjam most 31 évesen is utálok takarítani, tőlem derékig érhetne a kosz, de szerencsém van a férjemmel, mert ő szívesen segít, sőt van, hogy nekifog egyedül, én mikor látom, hogy nekiáll akkor segítek neki, azért éppen akkora lusta dög nem vagyok, hogy elnézzem a társam kínozza magát egyedül.

A tanulás az fontos, arra nincs mentség, meg az iskola, anyám a matekkal belelt minden áldott nap 9.-10.es koromig, apám a történelemmel, földrajzzal, irodalommal, hazajöttek munkából és leültek sorba egymás után velem tanulni. Azt ne hagyd, hogy alábbhagyja a tanulást.

Én orvos lettem, kiskorom óta ezt akartam csinálni, de ha most lefényképezném az íróasztalom vagy a szekrényem, könyvespolcom, biztos lenne aki lehányná a monitorát, viszont én a saját rendetlenségemben mindent pontosan tudok, hogy hol van, és még mindig fontosabb elolvasni valamit, mint arrébb tenni egy felsőt.

Egyáltalán nem vagy rossz anya, a lányod lusta de az nem a te hibád, van aki egyszerűen utálja csinálni. Öcsém is ugyanott nőtt fel ahol én, olyan rend mint nála otthon most még a patikában sincs, ezért mondom, hogy nem a te hibád.