Mit gondoltok azokról a szülőkről, akik gyerek-szépségversenyekre viszik a gyereküket?

Az olyanok, amiken a természetes szépséget nézik (azaz nem öltöztetik miniatűr felnőtt nőnek) a kislányokat, rendben vannak, amíg a gyerek is élvezi. De ha bármi erőltetés van, vagy bármi olyan rendellenesség, mint pl. a gyerek kisminkelése, na az már gáz.

Arról nem beszélve, milyen érzés azért mégiscsak veszíteni egy ilyenen...egy kicsi gyerek önbecsülését nagyon le tudja rontani, ha nem tartják szépnek, hiszen a mesékben az idoljai is szépek, a szülei is mindig azt hajtogatják, hogy szép, így neki az egy pozitív tulajdonság, amivel ha mások szerint nem rendelkezik, megbántódhat.

Nagyobb korban jön ez az az idő, hogy valaki a helyén tudja kezelni a külsejét, és hogy tudja: nem szépként is lehet érvényesülni más tulajdonságok által.

A nem ilyen cicomás-sminkes szépségversenyek még istenesek, és ott tényleg tanulhat az ember fellépést, magabiztosságot. Bár azzal sem értek egyet, mert elég baja lesz a gyereknek tinikorától kezdve abból, hogy kinek tetszik, kinek nem tetszik, a közmegegyezés alapján ki szebb nála, nem kellene gyerekkorában arra nevelni, hogy ha szép, akkor nyer, ha meg nem nyert, akkor Jucika szebb nála. Főleg hogy gyakran az elfogult anyák indítják a még kislánynak sem túl csinos gyerekeiket, aztán a gyerek addig élvezi, amíg ki nem derül, hogy utolsó lett. Az anyja hőzöng, ő meg már 4-5-6évesen elkönyveli, hogy ő bizony csúnya... és ez meg azért elég sok lelki problémához vezet a későbbiekben.

Na de a sminkes-csicsás, az még százszor rosszabb. Undorító. Egy gyerek miért lenne attól szép, hogy egy játékbabának meg egy botoxos idős néni keverékének öltöztetik, sminkelik? A gyerekek úgy szépek, ahogy vannak. Műszempilla, ajakkontúr, műköröm, rúzs, póthaj, és máris teljesen ijesztő lesz. Aztán ott van ugye az is, hogy nézik a gyerek póthaját, ruháját, koreográfiát, és ha már látszik, hogy házibarkács, levonnak pontot, mert jujj, az ciki. Tehát már semmit nem csinált a gyerek, de a gazdagabb meg az idióta, aki hitelt vesz fel erre már előnyben van a többiekhez képest. Ráadásul a gyerekek egy része feszeng, a hátuk mögé kívánják a dolgot... mondja a szülő, hogy élvezik, aztán látni a 4éves kislányt a riportszobában, hogy még azt sem tudja pontosan megmondani, milyen versenyre mennek, de egy rendes mondatot nem tud még elmondani arról, mit szeret... akkor majd pont a versenyt fogja szeretni. Arról nem is beszélve, hogy ilyen fiatal szervezetnek milyen káros a sok smink, műszempilla-ragasztó, műfogsor meg ilyenek. És akkor itt is ott van, hogy XY-t kiválasztják a legjobbnak, és a kisgyerek még nem fogja felfogni, hogy az egy bizonyos típusú verseny, és a versenynek van egy olyan tulajdonsága, hogy 4 ember dönt arról, ki a legszebb-legjobb, és attól, hogy nem te lettél az első, nem biztos, hogy bármit rosszul csináltál (kivéve, ha ejnye, anyuci nem a csillivilli szalonból vette a ruhád? rossz döntés volt, aranyom, ráb...tál), attól még nem vagy ronda vagy tehetségtelen. És a másik sem rosszabb nálad, akkor sem, ha anyád habzó szájjal követeli, hogy megnézhesse a szavazói lapot, mert biztos bunda történt, ha az a kis ronda senki legyőzte a mucukámat... a gyerek ebből annyit fog fel, hogy mennyit szenvedett, aztán nincs jelentősége.

Plusz ugye, ha sikeres, akkor egy idő után, 8-9 éves korára olyan beképzelt lesz, mint a fene. És nem fogja tudni feldolgozni, ha veszít, és azt sem, ha kiderül, a való életben a srácok nem őt tartják a legszebbnek. Mert ilyen műbabucit kb. minden kisgyerekből ki lehet hozni, Honey Boo Boo sem lógott ki a sorból, aztán... hát szépnek nem igazán lehet nevezni. De a folyton nyertesek között is van egy halom, akiről már látszik, hogy max. átlagos lesz felnőttkorára, de ő még abban él, hogy az a pár bíró mindig őt mondja a legszebbnek, akkor ő a legszebb az egész világon. Az meg baromira egészségtelen ilyen korban is.