Miért ilyen aggódó apa?

Nekem az apukám halt meg kisbaba koromban és az anyukám nevelt fel egyedül. Az a helyzet h az ilyen egyedülálló szülők még közelebb érzik magukat a gyerekhez, szinte lelkitársként tartják számon pedig nem szabadna, illetve még nagyon jellemző a túlféltés. Én 35 vagyok és akárhányszor elindulok kocsival, anyukám teljesen odavan hogy vigyázzak magamra az úton, amint hazaértem telefonáljak és hasonlók. Szóval arra számíts hogy nagyon kemény lesz apukádról a leválás huszas éveidben, mert ő mindig attól fog rettegni, hogy 1. neked bajod esik, 2. ő egyedül marad. mindkettő érthető, de te sem azért születtél h maga mellett tartson mert fél attól, mi lenne vele nélküled. 14 évesen még megértem, oké, teljesen érthető az aggodalma, de szép lessen legyenek dolgok amikben önállósodsz, amikben szembe mész vele.

A kollégiummal mi a gond? Én 13 éves koromtól kerültem el koleszba, jó oké az egyházi volt szóval nyugis, biztonságos, de egy életre nagy tanulság volt: megtanulni alkalmazkodni más emberekhez, magunkra mostunk, hetente beosztva ki takarítja a szobát szóval nekem csakis épülésemre vált honvágy ide vagy oda.

14 évesen én még éjfélig sem maradhattam ki.Az pedig természetes, hogy éjfélkor édesapád eléd megy, nem hiszem hogy jó lenne egyedül hazamenned éjszaka, még idősebb korban sem biztonságos.

Teljesen természetes, hogy fél.

Szerintem apukád nem túl aggódó. Ahogy írták már, 14 évesen sokan nem mehetnek el éjfélig sem. Ebből a szempontból még engedékeny is.

Szerintem ez így jó, hogy azért elenged, de csak bizonyos keretek között.

Az meg természetes, hogy félt. Ő már többet látott a világból, mint te, jobban tudja, hogy milyen veszélyeknek van kitéve egy fiatal, tapasztalatlan lány.

Örülj neki,hogy ilyen apád van,aki ennyire félt,egyedül felnevelt,feltételezem az írásodból,embert próbál nevelni belőled.

Nyugodj meg kérlek,eljön majd az idő,amikor arra mész,amerre akarsz,azt csinálsz,amit akarsz.

Tegyük fel,5 év múlva teszed fel ezt a kérdést ide,na az már lehet gáz lenne,most még nem az.

Egy egyedülálló apának talán még nehezebb felnevelni egy gyereket,mint egy egyedülálló anyának,neki sem lehetett könnyű,anyukád halála után.

Te mindig az ő kicsi lánya leszel,ez biztos,fogadd el és örülj neki.

Elvégzed a sulit,aztán kezdhetsz valami másba,tanulni soha nem késő,nem maradtál le semmiről,iskolailag.

Huh,de szép magyarosan fogalmazom...mindegy,érted a lényeget.

A magassagod es a súlyod hogy kapcsolódik a sulihoz?

Es az éjfélt meg túlzásnak is tartom...

Hol vagy annyi ideig?

Mert szeret! És fontos vagy neki! Más a két kezét összetenné,ha a szülője ilyen lenne!

[link]

14 évesen kb 10- fél 11-ig lehettem távol és az ismerőseim közül is, kb 10-ből 1 gyereknek engedtek ennél tovább (és ez nem ezer éve volt, hanem 8). Ez nem extra aggódás, sőt elég lazára vagy eresztve.

A kereskedelmit meg lehet, hogy nem is csak a koli miatt nem engedte, hanem mert valószínűleg többre mész egy szakmával (mondjuk nem tudom, milyenek voltak az általános iskolás tanulmányi eredményeid).