Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Tudnék valahogy segíteni...

Tudnék valahogy segíteni édesanyámnak, hogy boldogabb legyen? Kicsit hosszú, többi lent.

Figyelt kérdés
Anyukám már fiatalabb korában is elég nagy pofonokat kapott az élettől. Szülei korán meghaltak, ő nevelte fel a testvéreit stb. De a legnagyobb érvágás az volt neki amikor 11 éve egy betegségben elvesztettük a húgomat. Most már nekem is van gyerekem, elképzelni nem tudom azt a fájdalmat amit átélhetett és át is él azóta minden nap. Apukámmal szépen megvoltak előtte, azóta eléggé megromlott a kapcsolatuk. Még együtt vannak de inkább azt mondanám csak egymás mellett élnek. Apu elvan a maga kis világában, eljár a haverokkal bulizni, megcsinál ezt-azt pihen aztán kész. Anyun viszont egyre jobban érezhető és látható, hogy teljesen tropára ment az elmúlt 11 évben. Nem depressziós, nem akar meghalni meg ilyesmi. De dolgozik agyba-főbe ha nem a munkahelyén akkor otthon. Nem jár el, nagyon ritkán találkozik barátnőkkel. Ameddig velük laktam próbáltam kizökkenteni, elcibálni ide-oda meg lefoglalni. Azóta elköltöztem, családom lett, és bár minden nap tartjuk a kapcsolatot telefonon csak hetente-kéthetente találkozunk. Borzasztó látni és tudni, hogy hagyja maga mellett elmenni az életet, a szülinapjait például nem is engedi megünnepelni, mindig azt mondja, hogy ezt az évet is testvéremnek kellett volna kapnia. Az egyetlen kis örömet és értelmet az adja neki, hogy én még vagyok és most már itt az unokája is. 52 éves még lenne ideje élni, és megszakad a szívem , hogy mindig ilyen szomorú mert szerintem ő a világon a legjobb ember és a legszuperebb anyuka és ennél többet jobbat érdemelne. Nagyon szeretnék valahogy segíteni neki de nem tudom, hogy hogyan. Közelebb költözni hozzájuk egyenlőre nem tudunk, próbálom minden nap egy kicsit noszogatni kimozdulásra, programokra a régi barátnőivel de hiába. Van valakinek valami ötlete mit tudnék tenni amivel segíthetek neki?
2015. aug. 26. 16:50
 1/10 anonim ***** válasza:
52%
Ne akarj neki segíteni, majd ő fog magán segíteni, ha úgy gondolja.
2015. aug. 26. 16:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:

Nos, én kicsit máshogy gondolom.

Kell Anyukádnak egy kis löket, Anyukád túlságosan is háttérbe szorítja magát. Az enyém is ilyen, és szervezek neki közös programokat, ahol nagyon jól érzi magát.

Nem kell semmi extra dologra gondolni, kis kirándulás, strand, hajózás, egy esti fagyi..... Én pesti vagyok, nem tudom, te hol élsz, de mindenhol lehet valamit találni. A szülőket nagyon meg kell becsülni, bár itt nem divat, de én nagyon hálás vagyok, mert erőn felül még felnőtt koromban is támogatni akar, pedig már nincs rá szükségem. Arra vigyázz, ne érezze azt, hogy felesleges, és te támogatod. És tudom, ciki, nem egy városban lakunk, de naponta beszélünk telefonon.


52 éves????? Akkor nagyon fiatal :) AZ enyém 65.

Manapság az 52, semmi!

2015. aug. 26. 18:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem ha anyukád még ennyire gyászolja a húgodat (amit meg tudok érteni), akkor nem programokra van szüksége, hanem segítségre, terápiára. Ha 11 év alatt nem tudta ezt úgy "feldolgozni", hogy nagyjából teljes életet éljen, akkor magától sosem fogja.


A legjobbat az tenne neki, ha egy pszichológussal beszélne, vagy valamilyen csoportos terápiára menne el, ahol beszélhetne a fájdalmáról, gyászáról.


Édesanyád élete nem azért boldogtalan, mert nem jár el otthonról, hanem mert nem képes továbblépni, ebben kellene neki segítened.


Ha vallásos, akkor esetleg a hite is segítséget nyújthatna neki, beszélhetne a helyi lelkésszel pl.

2015. aug. 26. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
Próbáld felvilágosítani jó apádat, hogy ideje lenne otthon segíteni, anyukáddal foglalkozni, a haverokkal való bulizás helyett.Na, az is tipikus pasas, nem sok időre rázzák meg a dolgok, nem veszi észre azt sem hogy a felesége meggebed, ő éli szépen az életét.Anyukád talán azzal is jobban járna, ha mást keresne, bár a legtöbbje ilyen, nem jó másra csak ajtó mögé fa sz nak. Már bocs, de ez kikívánkozott, mert szerintem ez az egyik fő probléma forrás, ha a férje normális lenne és támaszként viselkedne, anyukád sem lenne ilyen!
2015. aug. 26. 20:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
ez szerintem is kőkeményen terápiára szoruló eset.
2015. aug. 26. 22:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:

1.Folyamatosan éreztesd vele a szereteted. Beszéljetek gyarkran telefonon és amikor csak tudsz, menj át hozzá, ilyenkor akár be is segíthetsz neki a házimunkában. A gyerekedet is vidd magaddal, hiszen egy nagymamának az unokája a legnagyobb kincs:)

2.Vidd el kirándulni, szervezz neki programokat. Az én nagymamám például nagyon boldog, amikor évente kétszer ki sikerül cibálnunk az erdőre csalàdostul. Ha azt mondja anyukád, hogy erre nincs ideje, meg ilyesmik, akkor is erőltesd (persze normàl keretek közt), meglátod, a végén nagyon boldog lesz.

3.Tényleg beszélhetnél apukáddal is egy kicsit, ha nem is hoz eredményt, egy próbát megér:)


Sok sikert!

2015. aug. 27. 02:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
100%
Aki ennyire lemond magáról mert nem tud továbblépni, az terápiára szorul. A gyásznak is van folyamata, de nem tart 11 évig. Anyukádnak valószínűleg sok volt ez és meg is értem. Tényleg jó ötlet a közös program szervezés, de mint kiegészítés, mert a legnagyobb segítség szerintem egy pszichoterápia lenne. Sokat tud segíteni és egy próbát megér.
2015. aug. 27. 10:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Beszéltem vele. Nem szeretne pszihológushoz menni viszont jól kibeszélte magát és úgy látszik nagyon megkönnyebbült. Kicsit szomorú vagyok, hogy ezt nem tette meg korábban ha szüksége volt rá, azt hittem tudja, hogy ő ugyanúgy sírhat a vállamon ahogy én az övén. Beszéltünk apukámról is. Igen tisztában vagyok vele, hogy nem éppen megfelelő "társ" nekem biztos nem lenne a férjem. De felnőtt emberek a köztük lévő kapcsolatot nekik kell rendezni mert én nem láthatom át mindkettőjük szemszögéből a gondjaikat,szerintem nem egészséges, hogy én teremtsem le aput, ezt anyunak kell megtennie saját magáért is. Viszont biztosítottam, hogy ha eddig nem lett volna benne biztos, hogy rám mindig számíthat, ha a legrosszabbul alakulnának köztük a dolgok akkor van hová mennie ha ő úgy érzi neki ez a legjobb. Most én is jobban érzem magam kicsit, hogy láttam milyen jól esett neki ez a délután :-) Talán sikerül ilyen hosszú idő után végre tovább lépnie legalábbis ezt sugallja az, hogy a lakás átalakítását tervezi holott eddig átfesteni sem engedte, mindent úgy akart hagyni ahogy a húgom is használta. Amikor ott vagyunk náluk akkor igyekszem neki mindig segíteni, boltot, postát, háztartást amennyire tudom megcsinálom , hogy arra ne legyen gondja munka után. Sajnos apum nagypapának sem a legszuperebb, nem tudom ráhagyni a két éves kisfiamat mert képtelen leszakadni a tévéről és odafigyelni rá, így kicsit korlátozottak a lehetőségeim de megteszek minden tőlem telhetőt. Még egyszer köszönöm a válaszokat.
2015. aug. 28. 18:46
 9/10 anonim ***** válasza:
Annyit még mondanék, hogy örülök, hogy kezd javulni anyukád kedély állapota, de szerintem ügyelj rá, hogy ne legyen azért olyan hirtelen ez a nagy átalakítás, ez a gyors pozitív változás, mert lehet hogy most a jó beszélgetés hatására átmenetileg javult, de egy csapásra nem fog rendbe jönni lelkileg és ha hirtelen visszaesik a letargiába akkor nagyon megbánhatja, hogy most ha túl gyorsan akarja átrendezni a lakását, életét.Szerintem javasold neki, hogy ráértek, szép lassacskán haladjatok előre, hagyva valamit a múltból(például egy részt a lakásban, amihez nem nyúltok, ami ugyan olyan marad), ahová visszabújhat, ha annak érzi szükségét.
2015. aug. 28. 19:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
szerintem inkább arra figyelj, hogy magadra meg a gyerekedre, a saját életedre, a jövődre is legyen energiád, ne éld föl minden erődet, mert nem neked kell a változást megcsinálni, hanem neki.
2015. aug. 28. 23:30
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!