Hogy lehetne ezt megoldani? (nagyon hosszú)

Az Édesanyámmal vannak problémáim, miután egyedül nevelt két gyereket így nem sok ideje volt rám, még a nővéremre volt ,de miután én jöttem rám már kevésbé... és 11éves koromban lett egy párja én ennek örültem, nem volt egyedül. Csak, hogy én viszont még jobban egyedül lettem. És ráadásul anyukám a munkája miatt sokat ivott, elöttem főleg, mert a nővérem gyorsan elköltözött egy fiúhoz. Én megértettem amennyire egy gyerek ezt megtudja érteni. De aztán a párja rávette hogy haggya ott és talált más munkát. De az ivás megmaradt...én miután nem tudtam senkihez sem fordulni 15éves koromban elvesztettem a szüzességemet, utána elszöktem, mert annyira egyedül éreztem magamat. A jegyeim elötte már leromlottak és néha pénzt loptam anyukámtól, persze le is buktam. Nem értették miért szöktem el és miért egy idegen fiúhoz. Elküldtek pszihológushoz aki csak azt tudta kérdezni mit csinálnék ha az én gyerekem csinálná ezt...15évesen erre nem tudtam választ. Változás nem lett, ugyan úgy ott hagytak 7napból 5napra egyedül, így hát vagy barátnőztem ,de ő sem ért rá mindig így fiúztam és hogy ne legyek egyedül áthívtam őket,mert így legalább nem voltam egyedül és talán el is hitettem magammal, hogy szeretnek(nyílván nem, csak szexet akartak) voltak komoly kapcsolataim is persze, de nem tudtam bízni bennük. Anyukám meg mindig azt mondta ha leteszek valamit az asztalra büszke lesz rám. Érettségim még nincsen csak szakmám. Jelenleg már a vőlegényemmel lakok, aki büszkre rám bármit teszek, most rakom az érettségit és mellettem van mindenben, nem vagyok egyedül. De anyukám még mindig érzelmileg terrorizál. Azt mondta ha nem érettségizek le a párom el fog hagyni..Közbe a párom azt mondta persze örül hogy tanulok és reméli sikerülni fog...a kettő nem éppen ugyan azt jelenti. A nővéremet inkább felejtsük is el...csak az anyánk közös és ennyi. Nem tudom mit tehetnék voltam egy pszihológusnál ő azt mondta szembe kell szálljak vele és elmondani. De ez elég nehéz és talán félek is tőle. Nem érzem az anya lánya kötődést és semmi mást. Tudom örülhetek, hogy van anyukám, de én úgy érzem nincsen. Nem tud rólam semmit, mikor kivel voltam, mikor veszítettem el... Helyre lehet ezt hozzni?