Mit tegyek? Nem tudok édesanyám nélkül aludni hosszú távon

Hány éves vagy?

Gyerekként én is ilyen voltam, de aztán amint elkezdtem nőni ez változott.

Én nem kérdezem,hogy hány éves vagy,biztosan írod majd...:)

Én is így voltam egészen 12 éves koromig.Utána megpróbáltam egy éjszakát egyedül,de nem mertem,anyukám meg bizonyos okok miatt nem aludt itthon többet,úgyhogy becuccoltam a papámhoz és 14 éves koromig ott aludtam vele.Nálam ez részben azért volt,mert borzasztóan élénk a fantáziám,simán beképzelek hangokat és alakokat a sötétbe,úgyhogy esélytelen volt egy darabig,hogy egyedül aludjak...:) Sőt,én táborokba abszolút nem mentem,mert nem bírtam szemhunyásnyit sem aludni,és 14 éves fejjel is anyám után bőgtem.

Aztán egyszer csak fejbe vágott valami,én sem tudom,hogy mi,de úgy éreztem,hogy készen állok,és meg tudom tenni.

Az első pár éjszaka rémes volt,de idővel természetesen megszokható.

Amiket tudok tanácsolni tapasztalat alapján:halk hangerőn hallgass lassú,nyugtató zenét.A tévédet is bekapcsolva hagyhatod,de ez esetben tegyél a fejed mellé valami kis barikádot,hogy a fény ne zavarja a szemeidet,és könnyebben el tudj aludni.Ha a tévé nem játszik,akkor esetleg szerezz be valamiféle kislámpát vagy konnektorba dugható fényt.Illetve,engem az olvasás is könnyen elálmosít.Fontos,hogy akkor bújj ágyba,amikor tényleg nagyon álmos vagy.:) Valamint szerintem hasznos lehet,ha kialakítasz egy rutint.Pl minden nap nagyjából azonos időben megvacsorázol,megfürdesz,egy kicsi tévé/számítógép/bármilyen álmosító tevékenység,aztán alvás.Ha hozzászoktatod a szervezeted egy rendszerhez,akkor könnyebben működik majd az elalvás.

Ez nem szégyen,csak meg kell érni rá.És nem mindenki azonos ütemben érik.

Sok sikert!:)

17/L

Szokasd magad az egyedül alváshoz, mert ez a jövőben nagyon nem lesz jó.

Az meg hogy ennyire nem bírsz meglenni nélküle..háát.. oké hogy nagyon szereted de azért ez már sok.

jobb ha osszeszeded magad es megprobalsz felnoni, gondolom meg gyerek vagy de ha nem valtozol kesobb sokat fogsz szivni emiatt...

az utolso mondatodra meg jobb ha felfogod hogy bizony letezik negativ kritika, es jobb ha megtanulod kezelni.

Én is egészen sokáig így voltam ezzel a dologgal, de valahogy kinőttem.

Rájöttem, hogy a szüleim ugyanúgy biztonságban vannak otthon, hogy maximum 5 nap, és úgyis látom őket, na meg persze SMS-ben és telefonon is beszélgettünk.

A honvágyas embereknek nehéz dolguk van. De hidd el, nem éri meg emiatt kihagyni olyan dolgokat, amik akár fantasztikusan is sikerülhetnek.

Én például mindig elmentem a táborokba, és bár néha nagyon hiányoztak a szüleim, utólag egyiket sem bántam meg.

Ha elmész valahova, ne arra koncentrálj, hogy mennyire hiányzik az otthonod, hanem arra, ami éppen ott történik. Anyukádékkal minden rendben, szeretnek és hiányolnak téged, de hamarosan úgyis újra találkoztok.

Úgy fog elmúlni (vagy enyhülni) az érzés, ha szoktatod magad hozzá. Az viszont nem fog menni, ha otthon ülsz egész életedben.