Mi a baja édesanyámnak?

15 éves fiú vagyok.

Történt a héten szerdán, hogy reggel, rögtön azután miután felébredtem, édesanyám megkért, hogy kísérjem át a 2 házzal arébb lévő kertünkbe (kb 35méterre van tőlünk). Ez gyakran megesett/megesik, szóval elmentem vele, össz-vissza 2db tököt és 3db paprikát szedtünk, majd hazajöttünk.

Utána kb. 20 perccel később, ismét megkérdezte, hogy átkísérném-e (mert kell még 1db kb. 5dgk-os tök), és mivel én azalatt a 20 perc alatt kellőképpen felidegesítettem magam a társasági életemen, ezért mondtam, hogy most nem.

És erre úgy megsértődött, hogy azóta kb. hozzám sem szól..

Amire megkér azt mindig megcsinálom, de itt őszintén nem értettem, hogy mi a ráknak sétáljak át vele, aztán meg vissza..

Ha nehezet kell cipelni, vagy veszélyes az út, akkor megértem, de ennek így semmi értelme.. Vagy mégha olyannyira szeretnénk egymás társaságát.. Legalábbis engem kb. 10 perc alatt annyira feltud idegesíteni, ahogy senki..

Tehát azóta kb hozzám sem szól, csak ha muszáj. Mintha ezzel megöltem volna a boldog énjét.

Érdekes.. a testvéreim szinte soha nem mennek el vele, pedig őket is megkéri, de az nem baj, de ha én nem megyek el, akkor biztos azért nem, mert számítógépfüggő vagyok..

Én elismerem, hogy a nyár folyamán ha ébren voltam akkor szinte csak a gép előtt ültem (ennek is megvan az oka)..

De amire megkér, azt mindig megcsináltam, sőt általában mindig szeretnék többet segíteni, de sohasem engedi..

Őszintén nem értem, hogy most emiatt az apróság miatt miért sértődött meg ennyire..

De azt sem értem, hogy mit ér el ezzel?

Ha ismerne, akkor igazán tudhatná, hogy nekem ez nem büntetés, hanem inkább áldás (tehát az, hogy nem kell +1 emberrel beszélgetnem, és, hogy még kevesebb házimunkát kell megcsinálnom)..

Ami tök poénos, hogy azóta a testvéreimmel is sokkal ridegebb lett, pedig nekik aztán tényleg semmi közük nem volt a dologhoz.

Mi a véleményetek?