Csak én vagyok ezzel így? 18F
Kezd elegem lenni az apámból,mert idegbeteg,és ráadásul emellé borzasztóan érzékeny lelkű. Azon akad ki,és üvöltözik velem,hogy nem megyek magamtól segíteni neki a kertben (hozzáteszem reggel 6kor). Ha szól akkor megyek,de neki ez a baja. Ha valami kis apró dolgot rosszul csinálok leordítja a fejemet,de ha én 1x nem úgy szólok hozzá,vagy nézek rá,akkor könnybe lábadt szemmel megsértődik és elvonul,nem szól senkihez 1 napig. Aztán jön ölelkezni,meg lelkizni,hogy ő tart el minket... Amikor nincs igaza valamiben,akkor rögtön ezt hozza fel,és marha idegesítő,hogy nem lehet 1 rossz szavunk,és vigyázz állásban kell állni,amíg ő ordít...
Illetve olyan apró dolgokon képes belém kötni,hogy ő nem hallotta,hogy köszönök a szomszédnak,holott ő hallotta,és visszaköszönt,de rámmordul,hogy köszönjek hangosabban. Illetve tegnap azon akadt ki,hogy egyik ismerősömnek küldtem 1 képet magamról,amin új ruhába szerelésben vagyok,és mivel nem tetszik a fejem,így kisatíroztam. Ő ezt meglátta,és hogy,én nem vagyok normális,meg beteg gyerek vagyok,ilyet csak az csinál,akinek elmentek otthonról. És mikor megkérdeztem,hogy mi baja van,akkor sarkon fordult és sóhajtozva,könnyes szemmel kiment...
Mit lehet ezzel csinálni?
Van még vki ilyen helyzetben?
Anyámmal ugyanezt csinálja,kidolgozza a belét,és meg sem köszöni,de ha ezt szóvá teszi a muter,akkor akkor megint megsértődik.
Olvasd el az előző kérdést! Ettől sokkal rosszabb is van!
Az öreged megváltozni nem fog! Törekedj arra, hogy minél előbb leléphess és te családapaként majd a jövőben ne így viselkedj!
Hálistennek erre van lehetőségem,mivel most költöztünk el,az ország másik végébe,ahol én borzasztóan rosszul érzem magam,nincsenek barátaim,az osztálytársak nem szeretnek,nem hívnak sehová (természetesen én vagyok a hibás). És most fogok érettségizni,tehát ha minden jól megy,akkor jövőre Budapestre megyek egyetemre.
Igen,vele is ilyen volt az apja,hallottam,hogy sírva ment egy barátjához,mert úgy összevesztek az apjával,azon,hogy véletlenül kiöntötte a sampont. Nagyon remélem,hogy nem leszek ilyen. Szinte semmiben nem ütöttem apámra.
Én amondó vagyok, vissza kéne hozni a katonaságot!!!! Nem lenne ennyi nyálas szájú, szülein élősködő és szüleit fikázó egyén. Nekünk 2 fiúnk van. Az idősebbikkel nincs baj, viszont a kisebbik aki 19 éves......Szóval a másik oldalról én így látom a dolgokat:
- Követelőzni, igényeit benyújtani minden mennyiségben képes. Érdekes mert ha kell neki valami, akkor sokkal közvetlenebb, kedvesebb velünk... amíg el nem éri a célját...
- Ha véleményt merünk formálni vele kapcsolatban, akkor rögtön flegma, lekezelő lesz és hamar besértődik.
A mai korra jellemző : Élj a mának típus! Aki végül majdnem mindig koppan egy nagyot és akkor rögtön szalad hozzánk bátorításért, tanácsért, kisegítésért!
és még sorolhatnám....
Sokszor tesszük fel magunknak a kérdést, hogy hol hibáztunk, hol ronthattuk el a nevelését.... Talán ott, hogy mindezek ellenére mindig szerettük illetve szeretjük és szeretni is fogjuk!!!!!
#2-es! Ez hogy jön ide?
Apám volt katona! Én pedig azért szidom,mert elnyomásban tart minket,és semmit nem enged nekünk!
Arról nem beszélve,hogy tanult ember szeretnék lenni,normális családdal...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!