Kedves Szülők! Szerintetek miért probléma az, ha egy gyerek kitűnő tanuló?

"Ez a lány nem nagyképű és nem néz le senkit."

jaj dehogynem.

Ez a "sokat csalodott az emberekben" duma is annyira rohejes. Gondolod mas embereknek nincs negativ tapasztalata? Szomoruak vagyunk, feldolgozzuk, tovabblepunk, ennyi. Nem gubozunk be a kis elefantcsonttornyunkba aztan duzzogunk hogy a tobbiek mind hulyek es minket zseniket senki sem ert meg..

De nyilvan ha valaki aspergeres, akkor neki nem megy maskepp (gondolom en).

Nem a tobbiekben van a hiba, hanem az emlitett lanyban (aki gondolom a kerdezo).

Rosszul tetted fel a kérdést, kérdező. Asperger-szindrómával valóban nem könnyű barátkozni, de ennek semmi köze a tanulmányi eredményhez. Elég fájdalmas tény, ha a középiskolában csak egyetlen tanár akadt, aki képes volt ezt a helyzetet kezelni, és támogatni a gyereket a továbbtanulásban, szomorú képet fest a magyar közoktatásról és pedagógustársadalomról (da sajnos, cseppet sem lep meg.) Óriási szerencse, hogy legalább ő és a szülők ott vannak mellette.

Ha dolgozni képes volt, és jól megérti magát az idősebbekkel, az a kortársaira nézve szégyenletes. Huszonévesen elvárható lenne már annyi empátia, érzelmi érettség, hogy képesek legyenek kommunikálni egy Asperger-szindrómással, ne csak a furcsaságait lássák. A felsőoktatásban sokan vannak, akik normális értékrenddel, pontosan megfogalmazott életcélokkal rendelkeznek (magam is ismerek ilyeneket), kár, hogy a lány nem találkozott ilyenekkel, vagy esélyt sem adott nekik arra, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek.

Egyébként betegségtől függetlenül tény az, hogy minél okosabb vagy, annál magányosabb, ha nincs benned elég empátia ahhoz, hogy el tudd fogadni az egyszerűbb halandókat is.:-)