Szerintetek is eltúlozzák a szüleim a hozzám való kötődésüket?

Valóban túlzás!

Én is 25 felett költöztem el, volt sírás-rívás, hogy mehetek el, hogy hagyhatom ott őket, stb.

Azóta már 10 év eltelt és még mindig rendszeresen azt kapom, hogy milyen jó lenne, ha hazaköltöznék vagy összeköltöznénk valahol.

A szüleid a szeretetüket egymáson éljék ki, téged meg hagyjanak a barátnőddel önálló életet kezdeni.

Hehe, jó vicc. :D Ha te ennyire felnőtt vagy, akkor miért is kérsz engedélyt tőlük az önálló életre? :D

Fogd magad, és költözz össze a bnőddel. Ennyi.

Ismerős a szituáció. Velem is ez volt 22 éves koromig, de aztán kitaláltam, hogy elhúzok az USA-ba dolgozni néhány évre. Muszáj volt egy kis szabadság, elegem volt a babusgatásból, be akartam nekik bizonyítani, hogy felnőttem, és lehet, hogy csúnyán hangzik, de azt akartam, hogy ne kelljen beszélnem/találkoznom velük minden nap. Nagyon aggódva fogadták a tervem, főleg anya. Félelmei voltak attól, hogy milyen messzire megyek meg hogy nem láthatnak minden nap, mi lesz, ha valami történik stb. De ugyebár nem tarthattak itt akarattal. 2 évet töltöttem kint, aztán visszajöttem, és rájuk se ismertem. Beismerték, hogy ez csak az én önállóságomat segítette és nem kellett volna ellenezniük annyira. Persze, egy szülőnek nehéz megmagyarázni, hogy ne aggódjon, amikor a gyereke hirtelen elszakad tőle. Tök érthető, ha aggódik.

De megérte megtennem. Én is ott kint váltam igazán felnőtté. Majdnem egy éve vagyok már itthon, itt élek közel hozzájuk, mégse hívogatnak/rohannak át minden nap. A kapcsolatunk pedig még jobb lett, hiszen már felnőttként kezelnek.

Persze, amit én csináltam, az drasztikus megoldás, de "szoktatni" kellett őket. :D Most, hogy belátták, hogy felnőtté váltam, és a távolság semmit se változtat a szereteten és a kapcsolatunkon, tervezem a végleges kiköltözést, mert ott kint szeretnék majd saját családot.

Kissé valóban túlzás, de becsüld meg, hogy ennyire fontos vagy nekik!

Velem 9 éves koromtól abszolút nem törődtek a szüleim, mindig csak bántottak, undorítóan viselkedtek...ne tudd meg, hogy mindent megadnék olyan figyelmes, szerető szülőkért, mint amilyenek neked vannak :)