A párom lánya egy drága mobilt kért születésnapjára. Nekünk nem telik rá. Hogyan beszéljük meg vele, hogy ne legyen hatalmas sértődés belőle?
A párom lánya hamarosan 16 éves lesz, idén kezdi a gimnáziumot. Kinézett egy mobilt, ami 140000Ft körül van. Nekünk ekkora kiadás nem fér bele a keretbe és feleslegesnek is tartjuk. Mi maximum 30000Ft-ot szánnánk rá.
A lány viszont már most azt meséli fűnek-fának, hogy ilyen mobilja lesz.
Eddig sem volt túl rózsás a kapcsolatom vele, hamarosan megszületik a legkisebb féltestvére is, így mostanában végképp én vagyok a megtestesült gonosz.
Hogyan beszéljük meg vele, hogy olcsóbbat válasszon?
Van remény rá, hogy ne mérgesedjen el még jobban a kettőnk kapcsolata?
21nek igaza van.
Gondolom miután befejezi a gimit le fog lépni ebből a mozaik családból.
Én is rühelnének a helyében, rá nincs pénz de több kisgyerekre már van..
Ne légy már ennyire képmutató....
Lehet neked meg Iphoneod van ...pfffff
'Már bocs utolsó' de úgy beszéltek itt mintha a gyerek hibája lenne hogy az anyja egy m*csok és elhagyta és neki hálásnak kéne lennie, hogy az apja meg a nője neveli. Hát fel kell, hogy nyissam a szemeteket! Az apja csinálta azt a gyereket, kötelessége törődni vele, ez nem érdem ez kötelező! A nőt pedig senki sem kényszerítette arra, hogy egy családos emberrel álljon össze és szülje sorban a féltesókat, ami miatt gondolom az apa arra kényszerül hogy éveken keresztül havonta egyszer járjon haza. Itt egyedül a lány az áldozat. 18 év alatt van, felnőttekre van szorulva, nem csinálhat azt amit akar, nem igazán van választási lehetősége.
Egy csecsemő meg akkor is elég idegesítő tud lenni, ha nem ordít egész nap csak mondjuk éjszaka. Még a saját szüleit is kikészíti évekre (még akkor is ha ketten vannak és nem külföldön él az apa) az ilyen nem még egy 16 éves lányt aki nem akarta.
Persze baromi nagy törődés havonta egyszer hazaugrani, közben meg skype-on parancsolgatni, hogy nincs buli, nincs telefon. Ez aztán a hatalmas szülőség, nehéz szülői munka. A nő meg gondolom csak azért viseli el, mert a párját szereti és nem akarja elveszíteni, meg mert 2 évvel ezelőttig nem ők nevelték.
Egy normáis családban pedig nem úgy van, hogy a szülők azt csinál amit akar, a gyereknek meg csak kötelessége van és k*ss a neve. Egy normális családban figyelembe veszik, hogy a másik gyereknek is mi a jó, mielőtt szaporodásba kezdenek. Ja persze lehet úgyis, csak akkor utána miért sír a szájuk, hogy szívnak? Hogy lehet ilyen utálattal beszélni egy gyerekről csak azért mert akar egy telefont? Mintha ez főbenjáró bűn lenne... Bezzeg ha egy kisgyerekről lenne szó, akkor az a szent, azért bármit még a saját szenvedésünk árán is. Akkora képmutatás ez. Mikor már gondok is vannak a gyerekkel és nem csak ártatlan és cuki, akkor már nem olyan jó, mi? Szerencsétlent otthagyta az anyja, sőt gyakorlatilag apja sem nagyon van és ez nem az ő hibája! Van benned egy szemernyi empátia is?? Könnyű arról papolni, hogy mások miben hibáztak és hogy legyenek tökéletesek... Mikor te is ugyanolyan tökéletlen vagy mint bárki más.
Azt kell mondani, hogy a nincsből nem lehet venni.
De az "apádnak a rongybatekert foszát"-ból megértettünk mindent. Nem volt mindig az, amit akartunk, nekem valami magnóra fájt a fogam.
Rengeteg empátia van bennem, uttsó, nemcsak a lány iránt, hanem a nevelőanyja és az apja iránt is. A lányt én is sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került, nőként szégyellem, hogy léteznek olyan anyák, mint az övé. Ugyanakkor sajnálom a nevelőanyát is, aki szabályosan fél már a lány hisztijétől, akit gyakorlatilag egyedül nevel, mert az apa külföldön dolgozik. Érezhető a törődés abból, ahogy írt a lányról, holott ezért nem tett semmit a kiscsaj, inkább az ellenkezőjéért. Nem tehet róla, hogy az anya lepattant, és rájuk sózta a kislányt, ő családot alapított az apával, és ebbe bevállalta a mostohalányt is, amikor a helyzet úgy hozta. Az apát is sajnálom, aki gürizik a családjáért, miközben a legidősebb gyereke, aki az anyjának már nem kellett, szóba sem áll vele. Arról pedig sehol sem esett szó, hogy skype-on "parancsolgat" a lánynak, ezt csak te vetíted ki:-) Bár a nevelésbe beletartozik a szükséges és ésszerű korlátok felállítása is, bármennyire nem tetszik, a szülő tevékenysége nemcsak arra kell korlátozódjon, hogy a gyerek minden kívánságát finanszírozza, függetlenül azok realitásától.
16 évesen már meg kell értenie egy embernek, mik a család anyagi lehetőségei, függetlenül attól, hogy milyen az a család. Rengeteg hagyományos család is van, ahol nem telik ilyen drága telefonra. Az pedig, hogy ki hány gyereket vállal be, kizárólag az ő és a párja döntése, nem kell a meglévő gyerekeknek kérvényt benyújtani, jól is néznénk ki:D A szülő nem a gyerek mártírja vagy beosztottja, ezt jobb, ha mindenki tudomásul veszi. Ebben a családban ráadásul nem veszélyezteti a megélhetést az új baba érkezése, ha 30 ezer jut szülinapi ajándékra.
Ami pedig azt a megjegyzésedet illeti, hogy a szülőnek csak addig jó a gyerek, amíg cuki: ez konkrétan nem igaz, a te szavaidból az jön le, hogy a gyereknek addig jó a szülő, amíg minden kívánságát teljesíti, és maximálisan alárendeli magát a gyerek kényelmi és egyéb szempontjainak. Nos, ez csak a mesében van így, meg a hülye szülőknél, így keletkeznek az elb.sz.tt fiatalok, akik 30 évesen is otthon élősködnek és f.ngjuk nincs az életről, aztán 35-40 évesen keményen rá is faragnak erre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!