Miért olyan nagy baj, ha egy nő karrierista, és 30+ vagy 35+ vállal gyereket? Az meg teljesen normális, ha valaki 23-24 évesen vállal nagyjából a semmire?
Olvastam pár kérdést, úgyhogy ezen felidegesítve magam itt az enyém.
Az én anyám akkor volt 56 éves, amikor én tizenhat. Késői gyerek vagyok, de az égvilágon semmi fogyatékosságom nem lett. Van egy ismerősöm, 30+, még nem jutott el a gyerek témáig, de pont ezért rákérdezett a nőgyógyászánál, aki azt mondta, a különbség csak annyi, hogy harminc-harmincöt év felett több a vizsgálat, nem kell megijedni.
Biztos vannak olyanok, akiknek nehezebben jött össze vagy beteg gyerekük született, de mindkettő előfordulhat fiatalon is.
A sztárok (férfiak és nők egyaránt) is negyven körül vállalnak gyereket általában, mégsem születik betegen.
Azokat miért nem szidja soha senki, akik 23-24 évesen szülnek, épphogy végeztek az egyetemmel (jobb esetben) és fizetésük is alig van? (sőt, őket még vállon is kell veregetni, hogy micsoda érdemet vitt végbe, mert ilyen korán szült... pedig szülni nem teljesítmény, arra majdnem minden nő képes.)
Elnézést a hibákért és az esetleges nem túl szimpatikus stílusért, az idegesség.
mert van egy két begyöpösödött, aki szerint aki nem szül 30 alatt 3-at az munkamániás fanuni.
aki akar szüljön a semmire, egészségére, max a gyerek szenved, de annyi eszük úgy sincs hogy felfogják
Szerintem nem baj, én sem fogok előbb "gyerekhez jutni", mert dolgozom és tanulok, de nem a vállalati hierarchia csúcsára akarok törni, csak egy nyomorult lakásra szeretnék összespórolni Budán.
Ha a párom nagyon sokat keresne én szülnék már most, de sajnos ez nincs így.
A gyereknek valószínű jobb ha fiatalok a szülei, legalábbis én örülök hogy 26 illetve 32 év van köztünk. Sajna az én gyerekeim nem lesznek ilyen szerencsések.
Mindkét hozzáállás mellett lehet érvelni, engem az bosszant, ha bárki veszi a bátorságot, hogy leostobázzon, mert 24 és 25 éves koromban szültem, még be sem fejeztem az egyetemet. Két kicsi mellett államvizsgáztam, pár hónapon belül kiemelten jól fizető állásom lett, ahol töretlenül mehettem felfelé, mert már nem estem ki hónapokra/évekre a ritmusból gyerekszülés miatt. Nem tartott el a férjem, ugyanebben a cipőben járt, amennyink volt eleinte, annyival beértük és kész, senki nem járt rongyokban és nem éhezett, néhány év alatt megteremtettük a normális körülményeket a családnak. Remekül megértjük egymást a gyerekekkel, viszonylag könnyen átvészeltük a kamaszkort, és ezt elsősorban annak a ténynek köszönhetjük, hogy nem 35-40 évnyi generációs szakadék van köztünk.
Azt gondolom, aki tudja, mit akar, mivel tervezhet, az jobban jár, ha fiatalon szül, akinek 24-25 évesen még bizonytalanok a kilátásai, körülményei, az érthető, ha elhalasztja. Semmi baj nincs azzal, ha valaki 30-on túlra tervezi a gyereket, vagy egyáltalán nem tervezi, de azzal sem, aki a körülményei pontos felmérésével huszonévesen belevág, sok előnye van az utóbbinak mind mentálisan, mind fizikailag.
Nagyi 37 éves volt, mikor anyu született. Nem első gyerek, de azért már akkor is idősnek számított. Ma teljesen elfogadott dolog. Anyu 29 évesen szült engem, első gyerek vagyok, bizony furán néztek rá, ő volt az öreg nő a szülészeten. Manapság ennyi idős korban "szokás" belevágni a családalapításba.
Eredmény: szeretett nagyikám sosem látta a fiamat, nem volt ott az esküvőmön, de még a gimnáziumi ballagásomon sem. Pedig több, mint 80 évig élt.
Én ezért nem szeretnék 30 felett szülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!