Ilyenkor mit kellene tenni? Hagyjam rá? Támogassam az idiótaságában?
Szüleimmel nem felhőtlen a kapcsolatom és egyre rosszabbul viselem.
Most nyáron itthon vagyok, mert nem találtam munkát. De most utoljára, mert végzek az egyetemmel és elköltözök minél messzebbre tőlük.
Apám egy idegbeteg személy. A gyerekkoromról tudni kell, hogy állandóan ordított velem, lehülyézett és egyéb kedves dolgokat mondott rám. Sose volt önbizalmam. Soha nem dicsértek meg és soha nem esett volna ki még véletlenül se a szájukon a "szeretünk" szó. Nálunk nem volt ilyen, hogy nevelés. Vagy jól csináltam valamit, vagy ordított velem. Pl. ha leordított és elkezdtem sírni, akkor azért ordított, hogy miért bőgök.
Anyám meg...sose állt ki mellettem, mindig csak összehúzza magát, ha ilyen kiabálások vannak. Sőt mindig az van, hogy nehogy csináljak valamit, nehogy feldühödjön apám.
Mióta itthon vagyok, napi szinten összevesztem már apámmal. De annyira feldühít, hogy nekem is eldurran az agyam és veszekedek apámmal. Mit kellene ilyenkor tenni? Hagyjam rá? Adjak neki igazat?
Amúgy soha nem kért bocsánatot semmi miatt, szóval nálunk miután a veszekedés megtörtént, utána 1 óra múlva mintha mi sem történt volna, minden folytatódik a megszokott kerékvágásban.
Egyszerűen apám kénytelen normálisan megbeszélni egy problémát. Ja és a legjobb, hogy ha elromlik valami (vagy ő csinál rosszul valamit) mindig az én hibám. Igaz, hogy koleszban lakok és sose vagyok itthon, de 100% hogy én teszem tönkre a dolgokat. Vagy ha itthon vagyok és pl. kiesik a kezéből valami és összetörik az biztos azért volt, mert eltereltem a figyelmét...meg hasonlók.
Komolyan nem normális. Rá kellene hagynom? Nem lesz akkor még nagyobb mellénnyel? Hunyászkodjak meg előtte mint anyám? Mi ilyenkor a megoldás?
válasza:Régen az volt, hogy általában elmentem sírni és magamat hibáztattam, mert "rosszat csináltam". Ki is alakult bennem az, hogy mindenkinek meg szeretnék felelni.
Most már viszont ki szoktam állni magamért...amennyire tudok, de annak az a vége, hogy ő "nem hallgatja tovább a hülyeségemet", meg hogy "ennyi eszem van" én meg elviharzok. Mai veszekedésnek úgy volt vége, hogy mondtam neki, nem érdekel mit mond és ott hagytam.
Utána persze kimutatom, hogy meg vagyok sértődve, csak ő ugye nagyívbe lekakkantja. Utána meg én érzem magamat rosszul, hogy minek sértődtem meg.
Pedig tudom, hogy minden jogom meglenne rá, akár hetekre megsértődni, de egyszerűen nem bírom. Tulajdonképpen én is belemegyek a játékba, hogy nem történt semmi.
Igazából talán azért, hogy visszaálljon a családi béke. (ami ugye soha nem is létezett úgy igazából).
Nem tudom egyszerűen mit tegyek, de ezalatt az egy hónap alatt kész idegroncs lettem.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Egyáltalán nincs kiadásuk, diákhitelből és diákmunkából élek. 4 éve nem töltöttem itthon nyarat és többet nem is akarok.
Úgy nekem sem volt gondom vele, hogy csak hétvégén láttam, ezért is igazából most fura, mert előjön az egész gyerekkorom. Nálam igaz volt, hogy az idő megszépíti az emlékeket, már teljesen elfelejtettem, hogyan is működnek itthon a dolgok.
Amúgy már gondolkodtam rajta, hogy lehet azt kellene, hogy nem szólok hozzá ilyenkor, hanem egyszerűen otthagyom. Csak nem tudom, hogy csak még mérgesebb lenne, vagy mit csinálna. Ezért nem mertem eddig megtenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!