Baj, ha ennyire udorodom anyámtól?

Sokat, szinte mindig bántalmazott lelkileg és fizikailag, lealacsonyított már gyerekkoromban is, és recesszívvé tett a tobbi gyerekhez képest. Most 18 éves vagyok és még 1 évet vele fogok élni, rájottem, hogy beteg, persze mindenki, aki gyerekbántalmazást hajt végre, az beteg. Mostanában már nem ut meg, csak szavakkal bánt. De undorodom tole, minden mozdulatától elkap a hányinger, és a hangját is amikor meghallom a sírás tájékán vagyok. Ez normális? tegnap éjszaka sem aludtam sokat, és most bejon a szobámba, járkál, kinyitja az ablakot és kimegy, és felkeltett, tehát megint lottek az alvásnak, egyrészt azért is mert elkapott az undor. Sose lennék képes bántani ot, se semmilyen embert, de gyakran a megsemmisulését kívánom, vagy csal egyszeruen nem akarok mellette élni, mindig beszél és járkál be a nap folyamán is a szobámba, és így nem tudok tanulni sem. Direkt sem hagy, a konyveimet budoseknek nevezi, és úgy érzem már direkt piszkál. Nagyon, nagyon felmegy bennem a pumpa. Normális, hogy ennyire elviselhetetlen számomra? Hiába az anyám....18/L