Mit tegyek ilyen helyzetben? Úgy érzem szuleim teljesen kikészítenek

Barátommal 2 hónapja hogy egyutt vagyunk, nem sok ido, de nem is ez a lényeg. 21 éves lány vagyok, és még mindig megakarják mondani, hogy mit csináljak. ELmentunk nyaralni, az se tetszett nekik, az ott alvást a barátomnál se díjazzák. Jottek az sms-ek, hogy ideje lenne hazajonni, es stb. Volt már egy hosszabb párkapcsolatom, 2éves, 17 éves koromba jottunk ossze, es masfél év után is alig alig akarták megengedni. Foleg apu. Állándóan olyanokat beszélt, hogy hogy néz az már ki ha ott alszom, meg hogy o se orulne ha egy idegen ember mászkálna itt nálunk. És visszatérve a jelenbe most ugyan ez van. Dolgozom, fosulira is járok távúton. Igyekszek mindenben, de még mindig úgy kezelnek mint egy kisgyereket. Minden nap egy ideg vagyok miattuk. Meg az sem tetszik nekik, hogy a két éves kapcsolatom után volt egypár új barátom, olyan 4-5 hónapig tartott a kapcsolatom mindel, de valami mindig hiányzott. Most olyanokat is a fejemhez vágtak, hogy ez se normális, kellene kis szunetet tartanom, meg hogy gondolkozzak el magamon mit csinálok, és hogy két hónap után nemnormalás hogy elmegyunk nyaralni meg hogy nála alszom. Nekik masfél év után se volt normalis.:( Bocsánat a helyesírási hibákért, kiváncsi lennék más mit kezdene ilyen helyzetben