Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Régóta tervezem, hogy elmegyek fesztiválozni, 1 évig gyűjtögettem össze a pénzt rá, viszont sose volt meg egybe mert a szüleim mindig kölcsön kérték. Miattuk nem tudtam olcsóbban megvenni a jegyet, mivel csak arra volt meg a pénzem így úgy néz ki nem is tudok menni. Mondtam anyámnak, hogy ha nem adjátok vissza miattatok nem tudok elmenni. A válasza annyi volt, hogy majd megoldom valahogy.

Nagyon rossz érzés, hogy nem tudok elmenni. De főleg, hogy nem veszik észre mennyire rosszul esik amit csinának. Járok dolgozni, de a pénzt csak nyár végére kapom meg, így semmit se érek vele. Ha meg kérdezem, hogy mikor tudják vissza adni, mindíg veszekedés a vége. Szóval jobb ha rájuk hagyom. Anyám nem dolgozik, egész nap otthon van, nagyon kevés pénzből épp hogy megélünk, meg érteném a helyzetet, de nem akarnak semmit tenni, nem akarnak munkát keresni, változtatni. Azért kell dolgoznom, hogy legalább ne lyukas ruhákba járjak, elegem van az egészből. Elegem van a nyomorgásból, hogy nem tudok szórakozni, nem tudom élvezni a nyarat, azért kell napi 8-9 órát dolgoznom, hogy tudjak magamnak alapvető tisztálkodszereket és ruhákat venni, nem azért hogy elköltsem valamire, aminek örülnék. Érzem, hogy én is olyan leszek mint ők, mert ilyen példát láttam. Úgy érzem nem érdemlem meg a jólétet, azt hogy ne kelljen nyomorogni, hanem csak gond nélkül élvezni az életet. Szeptembertől már dolgozni se nagyon tudok majd. Mit tehetnék?