A mai gyerekekre ránézve gondolják úgy egyre többen, hogy inkább állatokat tartanak?

NEM

A mai gazdasági, munkahelyi, és saját pénztügyi ( lakás, munka megelhetes..stb)helyzetükre gondolva döntenek így

En nem szeretnek gyereket, es nem erdekel, ha barki is megvet ezert. Figyelembe kell venni, hogy nem mindenki alkalmas szulonek... Ez nem intelligencia kerdese, lehet szo akar egy kivetelesen okos emberrol, ha hianyzik belole az oszton vagy a kesztetes, akkor felesleges erolkodni. A masik tenyezo pedig az, hogy a gyerekek viselkedeset elnezve nem is eri meg ez az egesz hercehurca. A testvereim is felnottek mar, megis a mai napig kihasznaljak a szuleimet es ennek ellenere ugy beszelnek veluk, mintha a seggukbol rantottak volna ki oket. Anyukam es apukam kapcsolata megromlott, idegroncs valt beloluk, mert a csalad ott hasznalta ki oket, ahol tudta, es ez rendszeres konfliktusokhoz vezetett. A baj az, hogy ahogy en latom, ezzel nincs egyedul a mi csaladunk, nagyon sok helyen vannak problemak. En pedig ebbol nem kerek, ugyhogy nem fogom azt a hibat elkovetni, amit az elodeim.

Az anyai oszton egyebkent is hianyzik belolem, mar kicsi korom ota. Soha nem babaztam, mi tobb, ki nem allhattam oket. Egyedul plussallatokkal, legoval es kisautokkal voltam hajlando jatszani. A tobbi gyerek "mamas-papas" szerepjatekaiba sem csatlakoztam soha. Az allatok iranti szeretetem viszont mindig nagyfoku volt. Olyannyira, hogy vegan lettem. Rajottem, hogy ok azok, akiknek a gondozasaert cserebe az ember tiszta, oszinte halat es szeretetet kap.

Igy van, en kizarolag allatokat szeretnek tartani, gyereket nem. Nyiltan felvallalom, mondjon barki barmit.

Nem, a mai élethelyzetre ránézve gondolják így. Nem biztos a munkahelyed, a fizetésed, nem kapsz támogatást, az iskolarendszer elavult, és romokban van. És akkor ide szüljön az ember gyereket? Tizennyolc éven keresztül etetni kell, ruházni kell, taníttatni kell, felelősséget kell vállalni érte. Egyszerűen kockázatos művelet az egész. Akkor inkább örökbe fogadnak egy cicát, akinek "csak" kaja kell, és alom, és maximum addig tart az élete, amíg egy gyerkőc felnő.

Magyarországon lett ez mostanában így, máshol természetesen nem ilyen riasztó ez az egész gyerekvállalás dolog.

Egyszerűen a fogyasztói társadalom következménye. Gyereket nevelni gazdasági értelemben nem kifizetődő az egyénnek, messze nincs olyan szociális védőháló, mint a kötelező foglalkoztatás idején (félreértés ne essék, nem sírom vissza azokat az időket), és valójában nincs az a társadalmi nyomás sem, hogy csak akkor vagy valaki, ha gyereket nevelsz, inkább pont a másik oldalra kezd kilendülni az inga:-) Épp ezért egyre többen vállalják fel, hogy nem akarnak gyereket, akár kényelmi, akár anyagi megfontolásból. Régen is voltak ennyien, csak akkor kinézték azt a nőt, aki így gondolkodott, ezért sokan 1-et bevállaltak, mert "azt illik." Ma már lassan ott tartunk, hogy azt nézik ostobának, aki szül és tisztességesen nevel gyereket, még ha háromdiplomás, 150-es IQ-val rendelkező atomfizikus is.

Az, hogy milyen lesz a gyerek, mennyire csinál idegroncsot a szüleiből azzal, hogy kihasználja őket, szinte csak a szülőn múlik, kellenek bizonyos adottságok ahhoz, hogy valaki képes legyen szeretetteljesen, de határozottan és következetesen nevelni. Az állatokat is el lehet rontani amúgy (kutyát pl., láttam erre példát), de könnyebb is tőlük megszabadulni, ha gond van:-)

Nincs azzal semmi gond, hogy különböző emberek különbözőképpen állnak ehhez a kérdéshez, mindaddig, amíg kölcsönösen tiszteletben tartják egymás álláspontját, és nem csak a sajátjukat tartják egyedül üdvözítőnek.

Csak azt ertenem egyszer meg hogy miert kell provokalni, raadasul ilyen primitiv modon.

Hacsak nem egy buta 13 eves kiskamasz a kerdezo.