Túl nagy az elvárás az a felnőtt fiam részére az hogy néha gondoljak rá?
fiam és családja 1 éve külföldön lakik.
Van egy kis unokám is. Én az a természet vagyok aki örül annak ha csak megcsörget, nem kell felhívni naponta hogy beszéljünk, de ha megcsörget 1-2 naponta és már annak is örülök és tudom jól van.
Na sajnos én hiába csörgettem a fiam, persze előtte régen azt mondta nem zavarja ha megcsörgetem, és mondtam nem azért teszem hogy zavarjam,vagy hívjon csak hogy gondolok rá.
Van hogy a fiam 2 hétig sem csörget meg, nem még hogy fel is hívjon. Nem keres sehol máshol sem pl skype....
a menyem detto, pedig neki is van már külföldi számaa, és nyilván ő is hívja az itthon lévő családját.
Nagyon bánt, hiányzik az unokám, nekem csak ő az egyetlen unokám egyenlőre, és hiányzik a fiam az hogy gondoljon rám, az hogy eszébe jussak. Sokszor sírok, tudom hogy ez a rendje hogy a gyerekek felnőnek és kirepülnek a családi fészekből, de kétlem hogy ennyire el kellene hanyagolni a szüleinket vagy testvéremet például.
Érthető a kérdező szempontja is hogy neki is hiányzik a gyereke, és rossz lehet tudni hogy nem is keresik.
Sajnos én is ilyen vagyok sokszor az otthoniakkal. Belemerülök a napi teendőkbe, dolgozok, vagy most vizsgaidőszakban tanulok (gépezek) egész nap. Elkap a mókuskerék, nem történik semmi érdekes, és a semmiért nem hívom fel őket.
Nem tudok igazán "miértet" mondani, szimplán én kiesek az otthoni világból, élik az életüket, én is élem a sajátom, és megy az idő. Vagy elmegyek barátokkal, ismerősökkel, néha akad barátnőm is, olyankor azokkal kibeszéljük a fontosabb dolgokat.
Bár ha rám jön akkor naponta telefonálok nekik, és érdekes módon többet beszélünk telefonon mint élőben. Mert ha otthon vagyok, akkor kb hetek tudnak eltelni és mindenki tesz vesz, pihen, tv-zik, és senkit nem érdekel a másik.
Én például az otthonlétet nem igénylem, bár nincs is meg a nagy családi szeretet, de nyár óta 1x voltam otthon, akkor is szívem szerint jöttem volna vissza első nap. Míg más kifejezetten igényli a szülői együttlétet, és azt hogy a szülei közelében éljen, lakjon.
1-2 naponta? Persze, nyilván. Én kb. kéthetente beszélek apával, és nem, mert nem szeretem, hanem csak felnőttem, nem lógok a nyakán, el tudtam válni - és ő is elengedni - tőle.
Te erre még nem vagy képes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!