Tudnátok tanácsot adni az alábbi problémámra?
4 éves kisfiam édesanyjával már fél éve szétváltunk,azóta is egyedül élek,képtelen vagyok új kapcsolatot kialakítani.
A fiammal bármikor együtt lehetek,de nagyon beárnyékolja a kapcsolatunkat a volt párom hiánya.
Tegnap pl. egész nap strandon voltunk,amit a gyerek élvezett is nagyon,én viszont sokszor mélypontra kerültem a sok család láttán.
Az energiámat is nagyon elszívta az egész napos felügyelet,plusz minden ami egy ilyen kisgyerekkel összefügg,irtózatos nehézségek árán tudtam átvészelni a napot.
Sajnos a birkatürelmem is már a múlté,nehezen tudom kezelni ha éppen a gyerek is az akaratos hangulatában van.
Nagyon sok ez így,én magam se vagyok lelkileg jól,mondhatni depressziós vagyok azóta és talán túl sokat meg is engedek néha a gyereknek,persze ezt ő ki is használja.
Mondjátok meg,hogy tudjak újra teljes értékű apa lenni?
Szerintem pszichológus tudna segíteni, menj el mindenképp! Nem hiszem hogy itt kapnál olyan választ ami ténylegesen segít, ez túl összetett ahhoz!
Sok szerencsét a továbbiakhoz !
Első tipikus női válasz.
Szerintem nagy rajtad a felelősség. Meg kéne próbálni pozitív irányba terelni a kapcsolatodat az exeddel és akkor kicsit helyre rázódnál lelkileg.
Tudom,hogy az anyukájának is rengeteg a tennivalója,de ő legalább nem szenved lélekben,hónapok óta van barátja.
Neki ott van az édesanyja is aki sokat segít mindenben,és persze rám is számíthat bármikor ha szabadnapos vagyok.
Amiben vagy, az gyászmunka, azt végig kell csinálni. Ehhez kérhetsz segítséget bármilyen mentálhigiénés témában, akár pszichológust, akár családállítást, energiát, stb.
A feleséged jóval előrébb jár érzelmileg Nálad, így feltételezem, ő előbb hagyott fel a kapcsolatotokkal, semmint Neked tudomásod lett erről. Hogy történt ez?
Igazából legalább két éve,hogy a face-n rátalált az egykori,nagyon régi szerelmére.
Pokol volt ez az időszak nekem,hiába állította,hogy semmi nincs köztük és nem is tetszik már neki,mégis a karjaiban kötött ki.
Azt mondja vki nem sok még a fél év,hát én összeszedtem annyi ősz hajszálat azóta,mint előtte 40 év alatt,önbizalmam a béka s...ge alatt,és a gyerek szemében is mindig az anyját látom.
Amikor a gyerekkel vagy a gyerekre figyelj. Gondolj arra milyen felnőttnek szeretnéd látni, mit szeretnél, hogy emlékezzen vissza az apukájára, szeretnéd-e hogy csak egy kihasználható, eldobható szülő legyél, vagy méltó apa-fia kapcsolatotok legyen. Tudom, hogy a gyerek még erősebben hozza elő az anyja emlékét mégis ahányszor előhozza és észreveszed rögtön arra kell gondolnod, hogy most a gyerekkel vagy, most alakítod a jövőtöket és most van az a jelen, amire nem mondhatod, hogy majd-valamikor-később ha elmúlt a fájdalmam jobb szülője leszek. A fókusz átállítása eleinte nehéz, elfelejted, hagyod sajnálni magad, de tedd szokássá, hogy tudatosan, minden szavadat, tettedet végiggondolva vagy a gyerekkel. Ha kicsit lassabb vagy nem olyan szörnyű, mint ha elveszíted előtte a méltóságodat.
És ahogy írták: keress szakembert, aki segít átlépni ezen a nehéz időszakon, ha úgy érzed: egyedül nem megy. Ugyanakkor kezdj el közösségekbe járni, ha nem is újabb pár keresése, de emberi kapcsolatok fenntartása érdekében.
Sajnos utólag végiggondoltam az egész kapcsolatunkat,nem tudom biztosra állítani,de lehet csak addig kellettem neki,míg a rengeteg hitele fogyni nem kezdett.
Mikor még nem volt 2 éves se a gyerek,egy közös ismerősünk mesélte,hogy neki én addig kellek amíg a gyerek kicsit nagyobb nem lesz.
Ez be is jött szó szerint,mégis akkora űrt hagyott maga után,ami kegyetlen fájó,vakon bíztam benne mindig,még csak feltételezni se tudtam róla ilyet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!