Van köztetek olyan, aki soha nem tudott megbocsájtani a szüleinek?

Nálunk nem hatalmas traumák és elhagyások voltak de szüleimtől egész életemben azt kaptam a mai napig, hogy miért nem vagyok olyan mint x, y gyereke. Közben kb 2-3 éves koromtól kezdve felváltva vertek, amennyire emlékszem nem a konnektorba nyúlás miatt hanem mert kezdett önálló véleményem és akaratom lenni amit nem tudtak elviselni. Manapság meg elvárják hogy unokák körül 95 %-ban ők segíthessenek, miközben érzelmileg teljesen elidegenedtem tőlük. Nagyon erőszakosak is ebben a segíteni akarásban és ha 2-3-4-5x azt mondom, nem, meg sem hallják. Felneveltek, iskoláztak, ruháztak stb de az érzelmi részt egyszerűen nem tudták megadni. Nyomorult gyerekkoruk volt, de ettől én még úgy gondolom millió visszajelzést kaptak az élettől hogyan lehetne jobb a viszonyunk. Ezt a fajta bensőségesség nélküli gyerekkort ls viszonyt én sem tudom megbocsátani. Nem szakítom meg velük a kapcsolatot de jobb lenne minden nélkülük.

Apukámnak sose fogom megbocsájtani, hogy itthagyta anyát, ráadásul meg sem próbálta helyretenni a dolgokat. De igazából ez az ő dolguk, kénytelen voltam ezt elfogadni és megtanultam élni vele.