Most ez nagyon szánalmas volt? Egy kicsit távolabbi családtagomnak bőgtem arról hogy szerintem nem szeretnek a szüleim.

Semmi gond, végül is mégis csak egy rokonodról van szó, a családod tagjáról, valahány százalékban ugyanazok a gének alkotnak titeket.

Meg amúgy is, sok ember "jobban" érzi magát attól, hogy meghallgatja mások problémáit, mert ettől érzi, hogy megbízol benne, és érdemesnek találod arra, hogy komoly dolgokról beszélj neki. Lehet, hogy pozitív irányba mozdítja majd ez a kapcsolatotokat.

Az ember néha kifakad, ezt ő is tudja, valószínűleg ő is fiatal, és tudja, milyen érzés a kamaszkori aggályokkal viaskodni. Nem hiszem, hogy szánalmasnak tartana.