Hogy vezessem fel a szüleimnek, hogy együtt aludjunk a barátommal?

#20 "Úgyhogy szerintem legyél hálás, örülj a külön szobának, és ne rontsd el már az elején ezzel az együttalvós hisztivel. Ha a fiútényleg normális, akkor ezt simán megérti." - kifejtenéd bővebben, hogy Kérdező miért is legyen hálás, és miért is örüljön a külön szobának, és miért is lenne az "hiszti", ha 25 évesen a saját(!) erkölcsi meggyőződése szerint akarja élni az életét?

És miért is kellene megérteni a fiúnak - még ha imádja is Kérdezőt - azt, hogy huszonéves korukban a valláskárosult majdani após akarja neki megmondani, kivel aludjanak, és kivel ne?

Én úgy gondolom, kedves utolsó válaszoló, hogy a Kérdező szülei nem bigott vallásosak és nem " valláskárosultak", bár ezt az általad kreált fogalmat nem is igazán értem.:)

Egyszerűen csak úgy gondolkodnak, mint minden normális épeszű szülő, hogy a saját lakásukban ugyanmár engedtessék meg, hogy azt fogadjanak és úgy, ahogy szeretnék. Tudod mit? Ha a lányomnak lenne egy két hónapos kapcsolata, ami még "együttjárásnak" is gyengécske, bizony háromszor is meggondolnám, hogy beengedném -e ezt a totál idegen fiút a házamba, az intim szférámba 1 teljes hétig. Ha a fiút már mi is jobban megismernénk, nem csak egyetlen "bemutatás" lenne az előzmény, akkor valószínűleg nem ágálnék az ottalvás ellen.

Na, ezért írtam, hogy szerintem a kérdező szülei igenis nagyon engedékenyen állnak a helyzethez. Nem ismerik a fiút, bizalmatlanok vele és ennek semmi köze a valláshoz. Szerintem ez normális és tisztességes gondolkodás, bár tudom, hogy ezt tizen-sőt huszonévesen is nehéz még megérteni.

Kedves Kérdező, hagyj időt a szüleidnek, hogy megismerhessék a fiút, és ha tényleg olyan nagy a szerelem, ők is enyhítenek majd az álláspontjukon.

Kedves utolsó, én úgy nézem, ezt a gondolatmenetet 50 évesen sem könnyű megérteni, mert most sem értem...+

Ha valakiben nem bízok, azt nem engedem be a lakásomba, ez tiszta... ha valakiben bízom, azt meg beengedem...

Az, hogy az illető a lányommal egy ágyban alszik, vagy a másik szobában, annak nem látom közös metszetét az én bizalmammal.

Másfelől persze, mindenki azt szab meg a saját házában, amit akar... a másik félnek meg ugye abban van szabad döntése, hogy ez így megfelel-e neki, avagy nem...

Még emléxem, amikor a pároméknál aludtam először... teljesen evidens volt mindenki számára, hogy az ő szobájában alSZUNK. Pedig nem 25 volt akkor, hanem 17...

Ha ez nem működött volna, akkor nyilván nem alSZUNK ott, hanem fogjuk az éjszakai járatokat vagy a taxit, és átmegyünk hozzánk. Nyilván nem lett volna ebből őrjöngés vagy több éves sértődés, egyszerűen ha ők meghozták a saját döntésüket, akkor mi is a sajátunkat, és ez pont ennyi.

De ugye semmi sem lett belőle, hagytak minket békében, ahogy nekünk jó... (egy cirka 70 cm-es ágyon, egymás hegyén-hátán:)))

", mint minden normális épeszű szülő," - ez meg ugye egy veszélyes megfogalmazás, mert magában hordja a "norma" szót, az meg ugye mindenkinek saját és egyedi. Akit te normálisnak tartasz, azt valszeg én vaskalapos konzi nemnormálisnak:))

Az meg a Kérdezőék döntése, hogy elfogadják a szülők alapfelvetését, vagy elutasítják - és akkor nyilván nem alszanak ott - vagy felvetik, és próbálnak valami kompromisszumot kötni. Én ugye ez utóbbit javasoltam nekik.

(nekem meg alapban tökéletesen elfogadhatatlan lenne, de ugye ez a helyzet nem rólam szól)