Hogy lehetne a finoman tudtára adni, hogy rettentően unom a témát?

Megértem a problémádat és elhiszem, hogy ez frusztrál téged. De tanultam pszichologiát és lehet, hogy anyudat is idegesiti a téma mert fontos neki a hely ahol eddig melozott és a kollegák is ,és benned bizik meg annyira hogy beszélni mer rola. Várj türelmesen nyár végeig, vagy probáld mindig terelni a témát másfele. Találj ki szabadidős programokat, hogy érezze fontos neked csak már másra vágysz mint a munkarol dumalni. Vannak emberek akik nyugdijba vonulas előtt ugymond bepánikolnak. Félnek, hogy azutan mi lesz es azt erzik hogy nelkuluk becsődöl az a melohely. Ez teljesen termeszetes erzes. majd elmulik. Kitartas ;-) (bocsi az ekezetekert,a telefon nem mindig akarja az igazsá got)

Anyukám is ilyen volt mielőtt nyugdíjba ment. Lett valami új kolléganője, aki átvette a munkáját és őt szapulta vagy fél éven keresztül otthon. Ha a nő ült az volt a baja, ha állt az, ha bekapcsolta a légkondit anyám dereka megfájdult, ha nem melege lett... teljesen mindegy volt, hogy mit csinál, baj volt. Elment nyugdíjba és megtanulta élvezni. Óriási változás azért egy ember életében ez, szóval én a helyedben azt a pár hetet már fél lábon is kibírnám. Ha annyira kiállhatatlan akkor egyszerűen annyit lehet mondani, hogy nézd anyu, pár hét és vége, ezek már nem a te problémáid lesznek, próbáld meg nem feldühíteni magad ezeken, mert csak rosszabb lesz neked. És ennyi, szépen, mert szerintem ő most pánikol, ahogy már írták... vannak emberek akik nehezen változtatnak és azért a 40év munka után a nyugdíjas életbe sem egyszerű beleszokni. Anyu 3 éve nyugdíjas de csomó ideig hajnalban felkelt mintha mennie kellene melóba.. aztán talált új hobbikat, társaságot, sportol, horgászik, unokázik stb. Teljesen jól van de azért eleinte igen negatív volt.