Hogyan adjam világosan apukám tudtára, hogy NINCS SZÜKSÉGEM erre az "ajándékra"?

Bocsi, csak a lényeg maradt le... Apukám most kitalálta, hogy fel fogja újítani a szobámat, kifestjük, vesz bele szekrénysort, új szőnyeget, íróasztalt... Csodálkoztam, hogy milyen kedves, mert szerintem nincs rossz állapotban a szobám (jó, egy szekrényajtó pl. hiányzik de azt meg lehet javítani, ezèrt nem kell új...)

Mondtam neki, hogy köszönöm, de fölösleges, újítsa föl inkább az öcsémét vagy a sajátját. De, ő igenis venni fog nekem egy szekrénysort.

De már most is kollégista vagyok és nem járok haza minden hétvégén. Jövőre pedig Budapestre szeretnék egyetemre járni ha felvesznek, úgyhogy azt hittem, ki akarják majd adni a szobámat. Mondtam apának, hogy rájöttem, és nem zavar, úgyhogy nem értem, miért nem mondta meg egyenesen. Erre ő azt mondta, hogy erről szó sincs, ő azt reméli, hogy mégis inkább a közeli városban lévő főiskolára megyek, ahova háromnegyed óra alatt busszal is beérek, úgyhogy végre megint lakhatnék itthon (most Pesten tanulok, végzős vagyok).

Örülök, hogy szeret, de nem fogok itt lakni, mert nem szeretem ezt a falut, nem az én társaságom, és jó eséllyel felvesznek a választott egyetememre, és ezt már évek óta tervezem, vele is megbeszéltem. Most akkor mit csináljak?

18/L