Szerintetek normáis az anyám?

Ugyan ez van nálunk is. Az anyám a legutolsó dolgokban is mindig felsőbbrendű akar lenni. Én tizenkilenc évesen elköltöztem a fővárosba egyetemre, és ez sok mindenen segített.

Érdekes, hogy nagyon pontosan, és nagyon hasonlóan írtad le az itteni helyzetet.

20/F

Anyukád tök normális, teljesen érthető hogy kisgyerekkorodtól úgy próbál terelgetni hogy minél szebb, jól öltözöttebb, iskolázottabb, jó körökben mozgó ifjú hölggyé válj, aki sikeres lesz az életben, férjnek is hasonlóan jó adottságú, sikeres férfit könnyen talál. Talán néha

túllépte a határt, de érthető hogy próbált óvni sérülésveszélyes elfoglaltságoktól, betegségektől (pl. bélférges lehet az ember állat simogatástól is) is. Gimibe is azt küldik, akit később is taníttatni akarnak szülei, és az is tök normális dolog, hogy minden szülő szeretné, ha gyerekei nála sikeresebbek lennének, amiben a tanulás igencsak meghatározó. Ha most egyetemista vagy, akkor azt saját szorgalmad mellett szüleidnek is köszönheted. Ha meg nem, akkor azt valószínűleg csak saját hülyeségednek.

Megértem azt is, hogy csalódás neki, hogy egy nem túl iskolázott srácot választottál. Lehet hogy most még nem annyira fontosak nektek az anyagi javak, de azért teljesen más az életminősége nálunk két átlagos középfokú végzettségű fiatalnak, mint két jól kereső felsőfokú végzettségű fiatalnak.

Szóval számon kérheted mindezt anyádtól, de 10 év múlva meg lehet hogy a fejedet ütöd a falba, hogy miért nem hallgattál rá.

38F

"Ha valamit véletlenül tönkretettem, jött a verés"

"én az utcából se mehettem ki"

"ha elestem, azt meg se mondhattam mert anyám leorditotta volna a fejemet"

"Minden ami neki nem tetszik, az itt tabu."

"az ismerőseit meg kibeszéli és mindenki aki nem olyan prűd mint ő az k.r.va,"

"Tele van előítéletekkel."

"Anyám mindenkit manipulál a családban, akit csak lehet."

# 4 "Anyukád tök normális."

Úgy őszintén, te szeretnél egy "tök normális nővel" élni, aki úgy viselkedik, mint a kérdező anyukája? :-)))

Kérdező, anyukád hozzáállását és viselkedését nem fogod tudni megváltoztatni, jobb, ha ez elfogadod.

Veszekedned vele, megbántanod őt valóban nem kell (értelme sem lenne amúgy).

Azt érdemes látnod, hogy neked mindössze annyi mozgástered van, hogy a saját hozzáállásodon változtatsz, megtanulod nem a szívedre venni és helyén kezelni, amiket mond, elfogadod, hogy sok mindent máshogy lát, mint te, neked meg jogod van a saját életedet élni a saját vágyaidat és céljaidat szem előtt tartva, a saját értékrended szerint.

Ezt tényleg neked kell a saját fejedben helyre tenni, felnőtt nővé válva ilyen értelemben is "leválni anyukádról", nem az ő véleményétől függővé tenni az egészséges önértékelésedet, és felvállalni, hogy nem az ő elképzelései és elvárásai szerint kívánsz élni, mert egyébként még akkor is az ő manipulatív érzelmi játszmáinak leszel az áldozata, amikor már rég külön fogsz élni, önálló háztartást vezetsz, esetleg akár saját családod is lesz.

Az en szuleim is ilyenek. Igy egesz fiatal koromban azon morfondiroztam, mikent koltozhetek el toluk. Amiota elkoltoztem (20 eves koromban) , azota van nyugodt, normalis eletem. Meg jo parkapcsolatom.

Csak az elkoltozes jo megoldas! Szabadulj meg tole! N

6-osnak:

Jobbulást kívánunk Apádnak.