Ilyenkor mit érezhet / gondolhat anyám?

Még év közbe a könyvtárból ki lett hozva egy könyv... Jó magam hoztam ki, ezt leszögezem.

Kollégista voltam, így évközbe lustaság miatt nem vittem vissza.

A nyáron már többször próbáltam vissza vinni a könyvet, azonban többször problémába ütköztem...

Volt olyan hogy nyitva tartási idő után sikerült eljutni a könyvtárhoz, viszont nem tudtam róla, hogy meddig van nyitva, volt mikor szabadságon volt a könyvtáros, volt mikor beteg volt stb...

Nincs szerencsém. Ma is megpróbáltam vissza vinni a könyvet, viszont valami csoport ami busszal érkezett településünkre lefoglalta a könyvtárat, hogy most ők tanfolyamot fognak ott tartani, így a könyvtáros megint nem volt ott.

Na már most anyám délben hazajött munkából ebédelni, majd meglátta, hogy a könyv elő van véve... Elkezdett ordítani, hogy mégis mikor akarom vissza vinni, a könyvet, a ***** ki van már velem is, nekem se fog több könyvet kihozni a könyvtárból. (igen, Ő).

Ezek után áttért másik témára, hogy tovább ócsároljon.

Szoktam nagymamámhoz járni, (heti 3-4x) továbbá iskolaidőbe havonta kapok tőle 1000 forint költőpénzt, plusz most év végén a bizonyítvány jól sikerülte miatt kaptam egy kis extrát.

Ezt anyám felhozta, voltam e ma nála. Mondtam, hogy nem. Erre ő: "igazán bemehettél volna hozzá, ha már könyvtárba akartál menni. De bezzeg a pénz amit ad mindig jó."

Ez már nem ordítva mondta, hanem fitymáló, lenéző hangon.

Kérdés: ilyenkor mi a célja ezzel a viselkedéssel? Mit érezhet ilyenkor vagy mit gondol? 16. éve élek vele egy háztartásba, de nem tudtam sajnos rájönni.

Azt ismét szeretném leszögezni, hogy a könyvet én vettem ki a könyvtárból, nem ő.

Ha pedig valakinek a helyesírásommal van baja, elmondom, hogy nem vagyok jeles nyelvtanból ..