Miért elítélendő ha a szülő (k) segítségével jut valaki lakáshoz, vagy autóhoz esetleg pénzhez?

,,Hát ezt nem gondoltad át szerintem. Ha téged valaki nem kedvel és ennek még az okát sem tudod, te beszélgetnél velük (bizalmas dolgokról)?????''

Az hogy van egy lakásod nem bizalmas?... Elég nevetséges gondolataid vannak a bizalmas dolgokról...

,, ha vendégek jöttek, rákérdeztek én nem titkolóztam....''

Nézzük meg azt is, hogy mi számít kérkedésnek: a tény hogy valakinek saját tulajdonú lakása van és ezt tényként közli (Honnan volt pénzed lakásra ilyen fiatalon? Szüleim vették.), vagy az hogy flegmán beszél arról hogy neki van, míg mások ebben a korban csak álmodozhatnak erről. Nem mindegy, és mindkettőre van (hasonló) példám. Az egyik volt barátnőm Facebookon pár havonta rámír, hogy aztán rövid töltelékbeszélgetés után arra terelje a témát, éppen milyen telefont fog kapni vagy hova mennek nyaralni (szülőkkel 32 évesen). Utána hónapokra megint eltűnik, majd megint előkerül az újabb közleménnyel. Szórakoztató.

Én viszont a mai napig azt mondom itt a faluban hogy a házamon komoly hitel van, mert ismerem a helyi néplelket. Ha itt valaki 4-5 szatyorral ér haza a boltból már megy a pusmogás és a másik zsebében turkálás, ha pedig valaki felújít már terjed is a hír hogy xy komoly pénzhez jutott, jönnek a nénik-bácsik kérdezősködni.

Az viszont biztos, hogy igazi barátok nem irigykednek a sikereidre. Azt is meg lehet érteni, hogy sokan miért irigykednek az ilyesmire, ebben a bizonytalan világban még két fizetésből is elképzelhetetlenül soknak tűnik az a 25-35 évnyi hitel, ha egyáltalán adnak. Mindig ott az árverezés veszélye, ez pedig megviseli az idegeket. Egy kifizetett ingatlan hatalmas könnyebbség ami alapvetően befolyásolja egy család életkörülményeit.

Nekem is hasonlóan lett a lakásom, diploma előtt fél évvel, amit hamarosan cserélünk egy kis házra, szintén némi szülői segítséggel. Nekem édesapám elhunyt egy éves koromban, az ő életbiztosítása és az édesanyám által gyűjtött lakástakarék fedezte a lakást. Nagyon hálás voltam érte, főleg, mert így legnagyobb kívánságom válhatott valóra, lett egy kutyám.

Suli közben is dolgoztam, ha volt rá lehetőségem, plusz az árvaellátásból fedeztem a dolgaimat. A diploma után fél évvel kaptam melót, de addig se anyu pénzelte a lakás fenntartását, persze, más módon igyekezett segíteni nekünk (párommal költöztem a lakásba, ő dolgozott).

Nem voltam elkényeztetve sose, a lakásvásárlásról nem is tudtam, egészen addig, míg nem szólt anyu, hogy kezdjünk el nézelődni. Nem vagyok önállótlan, a munkahelyemen sikeres vagyok, nem büdös a meló, szóval normális neveltetés mellett nem tudom, mi ezzel a probléma. Anyu is azért csinálta így, mert a nagyszüleim is így tették.

Én is megkaptam finoman haveroktól ugyanezt, hogy nekik nem lenne pofájuk, meg milyen már ez stb. Nekem meg azt mondani nem lett volna pofám, hogy anyukám, tartsd meg magadnak. Ő is boldog, mikor látja, hogy szépen be van rendezve, boldogok vagyunk. És most lelkesen válogatja velem a házakat is. Sosem kérkedtem vele, inkább anyát szoktam fényezni, ha szóba kerül, hogy milyen rendes tőle, és milyen hálás vagyok neki.

Párom szülei pl nem ilyenek voltak, páromnak meg a tesójának sajnos semmit nem raktak félre, a gyerekeik jövője semmilyen téren nem foglalkoztatta őket különösebben. Inkább ítéljenek el néhányan, de én boldog vagyok így, hála édesanyám gondoskodásának.

Irigyek,előítéletesek...

Nem tudsz mit tenni az ilyen emberrel,emberekkel.

Ha azért kaptad volna a lakást mert full milliomosak lennének a szüleid,akkor sem lenne senkinek oka ezért nem kedvelni téged,de mivel irigyek ezért tök mindegy honnan van lakás,lényeg hogy nekik nincs :( Sajnos én így látom..... jobb ha eltitkolja az ember az ilyen dolgokat,mond hogy albérlet a lakás :) Egy szülő segítse a gyermekét,ahogy tudja ez a normális hozzá állás.

Kérdező, nem tudom, milyen baráti(?) köröd van, de az én baráti körömben ez úgy működik, hogy őszintén tudunk örülni egymás sikereinek (előléptetés, új állás, külföldi munkalehetőség, új autó, új lakás, diploma, mittudomén...)

Az, hogy apukád ilyen szinten gondoskodott rólad, az egy nagyon jó dolog. Köszönd meg, becsüld meg.

És jobban válogasd meg a barátaidat... Az irigység, irigykedés az egyik legundorítóbb emberi tulajdonság. A gyomrom kifordul tőle.