Miért elítélendő ha a szülő (k) segítségével jut valaki lakáshoz, vagy autóhoz esetleg pénzhez?
Tudtam, hogy van egy-két lány aki nem kedvel, de az okát csak ma tudtam meg.
22 éves vagyok, idén diplomáztam, van egy lakásom és édesapám támogatott a tanulásba.
Ennyit tudnak rólam, mégsem kedvelnek.
De sokan így vannak ezzel, ha a szülő segíti a gyermekét?
Miért?
Csak akkor elítélendő ha az illető kérkedik vele, esetleg lenéz másokat hogy nekik 20 évesen még nincs saját lakásuk.
De honnan tudják egyáltalán hogy a tied?
Én csak egy lányról tudtam, hogy saját lakása van, de róla is csak azért, mert jó barátnőm volt és segítettem a költözésben. Többiek akik nem kolisok voltak, róluk nem tudom, hogy albiban, a nagynénjük üres lakásában vagy a szeretőjük által bérelt lakásban vagy mittomén hol laktak.
"Én úgy gondolom, hogy egy szülőnek is szüksége van a pénzre"
ha a szuleimnek szuksége lett volna arra a pénzre, akkor valoszinuleg nem vesznek sem nekem, sem a bátyámnak lakást. ennyivel támogattak bennunket, de például már a tanulmányok finanszirozását, lakásfenntartását, utazásokat abszolut ránk bizták. elotte se, utána se kaptam sose zsebpénzt, nem fizették 16 évesen a buszjegyemet se,- viszont 18 évesen egy-egy pesti lakást kaptunk.
Aki azt írta, h nem lenne pofája elfogadni a szülei pénzét, arra reagálnék, h ha szülő lennék, leégne a pofámról a bőr, ha nem segíteném a gyerekemet. Hívhatjuk lenézően "segge alá tolni mindent" -nek is a dolgot, de szülőként is gusztustalan lenne sutyorogni a vagyon mellett.
Szóval ha a szülőnek van pénze, akkor a legtermészetesebb dolog, hogy azt meg akarja osztani valamilyen szinten a gyermekével. És a szülői segítség mértéke amúgy sem egyenesen arányos a nem értékelek semmit életérzéssel. Ezt azért mégse állítsa senki.
Vannak bunkó elkényeztetett kis k×csögök is persze, de hát az minden emberi csoportban vannak rossz arcok.
Le lehet pontozni de igazam van:)
Látásból mindenki ismer olyat akivel soha nem beszélne szívesen és ez nem attól függ hogy lakása van vagy esetleg egy saját szállodája...
Nem a pénz függvénye hogy kiről mi mások véleménye. Haver nevén egy normális vállalkozás van, másik SZÜLEI havi szinten kb 1 millát visznek haza és mégis vannak barátaik.
Ha ez alapján lennének barátságok akkor a gazdagoknak csak más gazdagok lennének a barátaik ami nem így van.
Normálisan megítélhető egy ember. Az viszont érdekes hogy semmit nem tudnak rólad csak hogy van egy lakásod ez pedig rólad árulkodik...
Az egyik csoport társam két évig velem/nálam élt, neki mondtam el és ha vendégek jöttek, rákérdeztek én nem titkolóztam.... Hát valahogy így tudták meg.
Nem érzem hátrányát annak, hogy nem dolgoztam. Tisztában vagyok vele, hogy nem hullanak húszezresek az égből.
Nem elítélendő, az viszont annál inkább, ha valaki kérkedik vele, lenéz emiatt másokat.
Két embert ismerek, akik gazdag családból származnak. Az egyiknek van saját pesti lakása, egy elég drága autója és hozzá egy drága motorja, de senkinek nincs vele semmi baja, mert kedves, rendes ember. A másik viszont folyton kérkedik azzal, hogy a családjának mennyi pénze van. Szerintem nem tudatosan, mert úgy beszél róla, mintha ez teljesen természetes lenne, és le sem esik neki. Szerintem a te esetedben is erről lehet szó.
"Tudtam, hogy van egy-két lány aki nem kedvel, de az okát csak ma tudtam meg. "
Honnan, hogyan tudtad meg az okát? Vagy csak feltételezed?
Egyáltalán nem elítélendő az, ha a szülő a lehetőségeihez mérten segíti a gyermekét. Ha Bélát annyival tudják segíteni, hogy összedobnak neki lakásra egy millát, akkor annyival, ha vesznek neki egy palotát akkor annyival. Viszont tényleg vannak olyanok akik ezzel kérkednek.
Ez most tipikusan olyan helyzet, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy az ismerőseid irigy gyökerek, vagy te nagyképűsködsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!