Te mit szólnál hozzá, ha anyád olvasná a naplódat (hosszú)?

Bocs a kifejezését, de én irtó rossz viszonyba vagyok vele. Hosszú lenne leírni a sztorit. A lényeg, hogy ikerlakásban laktunk mamámékkal. Apukám 6 éve meghalt rákban, és ugye voltak nekünk is földjeink. Az apai nagymamámék laktak mellettünk, és utána egymásra mutogattak, hogy miattad meg miattad halt meg a férjem/fiam. Utána pedig mamáék elkezdték eladni a földeket, és mivel anyámnak köze nem volt hozzá, így persze, hogy nem látott belőle egy fillért sem. Az egyik volt a nevén, de csak valami olyasmi dolog miatt, hogy meglegyen az őstermelőije. Na mindegy, ezt a részét nem nagyon értem, de ahhoz a földhöz sem volt semmi köze. Régebben még írásba is adta, hogy csak amiatt kell neki. Tudni kell, hogy már 3 éve nem állnak szóba egymással mama meg anya. Pedig közös volt az udvar, nap mint nap találkoztak, egy köszönésre sem méltatta a drága édesanyám őket. A probléma ebből fakad. Én meg mindig is jóban voltam velük, beszélgettünk, átjártam hozzájuk. Ő ezt úgy vette, hogy uszítanak ellene. Pedig nem. Szóval neki ez a fő problémája, hogy tartom velük a kapcsolatot. Idén áprilisban elköltöztünk, mert anyám már végleg nem bírta. Tudni kell, hogy az általános iskolába, ahová jártam, ott ő tanár volt, és engem nagyon zavart. Meg az hogy meghalt apukám, onnantól kezdve a család inkább szétszéledt, nem összekovácsolódott. Nagy vonalakban ennyi lenne a történet. Eltűröm anyámat, mert muszáj, mert ő a gyámom, meg ő tart el. Lehet csúnya dolog ilyet írni, de jobban örülnék neki, ha ő halt volna meg, nem édesapám. Ebből gondolhatjátok, hogy milyen a viszonyunk. Nálam ott vágta el teljesen magát még 2012 KARÁCSONYÁN, hogy azt mondta, hogy bárcsak meg sem születtem volna. A sulink mellé költöztünk, én eddig kolis voltam, 2 percre van. A koliban is úgy kellett szólnom, hogy segítsenek, hogy had maradhassak kollégista. Ebből megint lehet egy következtetést levonni.

Én idén elkezdtem naplót írni, hogy majd milyen jó lesz visszaolvasni. Mivel nem volt eldugva, ő pofátlanul elolvasta. Azt hazudta, hogy csak az első oldalát, de mint kiderült a napok során, hogy a többit is, az egészet. Nekem erről az a véleményem, hogyha közelebb akarsz kerülni a lányodhoz, akkor beszélgetni kell vele, nem beleolvasgatni a magánéletébe. Ennyi nekem is jár. Tegnap meg azt mondta, hogy amíg az ő lakásában lakok, addig joga van elolvasni. Eszem megállt. Ja igen, és a legjobb dolog, hogy sosem hazudok, nem is tudok úgy vélem. Erre ő beszél folyton valami jósnővel, az adja alá a lovat, hogy én nem vagyok szava hihető meg ilyenek. Múltkor meg azt mondta, hogy valami játékot játszok. Mondom jó tudni. Meg hogy én miért vagyok kedves mindenkivel...hát, tőlem mindenki azt kapja vissza, amit ad. Másrészt a testvérével is soha nem tartotta a kapcsolatot, csak az utóbbi pár évben lettek nagyba. Na hát még ő hogy osztja neki az észt meg a saját anyja is ellenem hangolja. Ez pedig a másik. Az anyai nagyanyámról is egy külön regényt lehetne írni. A falu pletykása, templomba jár, de mihelyt kilép az ajtón már a másikat szidja.

Mielőtt jönnének a kommentek, elmondanám, hogy én anno próbáltam kedves lenni anyámmal, de valahogy sosem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Részéről mindig a lecseszés, pedig több kedves gesztus is volt felőlem. Én ezt feladtam (mielőtt mondanátok, hogy de, próbálni kell, higgyétek el, hogy belefáradtam). Lehet, hogy később majd rájövök, hogy hú de jó lett volna. Nem nagyon érdekel. Ilyet is csúnya írni, de ha valaki kimondja, hogy "anya" nem ő jut eszembe, és semmit sem érzek iránta.

16/L