Szerintetek jót tesz egy 18 éves fiatalnak, ha nyári DIÁKMUNKÁT végez?

Én a középiskola első nyári szünetében kezdtem dolgozni annál a cégnél ahol apám is dolgozott.

Emlékszem ahogy vége volt a sulinak kaptam egy hét pihenőt aztán egyik nap apa hazajött és a kezembe nyomott egy céges kantáros munkás nadrágot meg egy munkavédelmi bakancsot aztán mondta, hogy ismerkedjek az új divattal hétfőn megyek vele a munkahelyre:)

Egy fémszerkezeteket gyártó cég volt. Gyártottak ott kerítéseket, kapukat, csarnok elemeket kb. bármit ami fémből volt. A raktárba kerültem. A raktáros borzasztó lusta faszi volt:) Gyorsan megtanított nekem mindent aztán két hét után a targoncázáson kívül mindent én csináltam a raktárban 14 évesen:) Méretre vágtam az anyagokat fűrészgéppel, kezeltem a híd darut pedig ahhoz vizsga kellet volna, de nem volt érdekes:) A kolléga addig meg olvasta a Nemzeti Sportot meg tippmixezett:)

Raktárosunk nagy sajnálatára második évben bekerültem a műhelybe. Ott meg elkezdtek tanítgatni a többiek. Megtanultam hegeszteni, flexet használni, tervrajról olvasni, lángvágóval dolgozni, meg ezer más dolgot. Utolsó évben már egész komoly önálló munkákat is kaptam.

Én ennek az egésznek csak az előnyeit láttam és látom a mai napig.

Akkoriban is volt mindenre pénzem amire akartam. Eltudtam menni hétvégén bulizni, eltudtam hívni a barátnőmet pizzázni. A barátaimnak meg rendesen bekellet osztani azt a kb. 2 ezer forintot amit egy hétvégére kaptak mondjuk a szüleiktől.

Megtanultam beosztani és értékelni a pénzt. Meggondoltam mire költök meg mire nem. Nem úgy mint amikor csak úgy kaptam a szüleimtől pénzt. Azt pillanatok alatt elszórtam.

Rengeteg dolgot tanultam. Elnézem a férfi munkatársaim akik nem jártak máshol csak az iskola padban meg az irodában, hogy mennyire életképtelenek. Őszintén szánalmas. Több olyan munkatársam van akik asztalost hívnak azért, hogy egy IKEA-s bútort összerakjon nekik mert ők képtelenek rá. Nem azért mert nem akarják, hanem mert tényleg nem tudják összerakni. Múlt héten kaptunk új iroda székeket amiket dobozban szépen bepakoltak az iroda folyosóra, hogy majd jönnek a karbantartók és összerakják őket. Én meg egy kollégám 10 perc alatt összeraktuk a sajátunkat aztán azóta is azon ülőnk. A többiek meg még mindig várják a karbantartókat mert nem tervezett dolguk akadt és még nem értek ide. Úgy néznek ránk mint a véres rongyra:)

Valamit kell itthon is javítani vagy csinálni rengeteg dolognak könnyedén neki tudok állni mert nem esik ki a kezemből a csavarhúzó, villáskulcs de még a flex sem.

Szóval én örülök neki, hogy nem lettem ilyen kétbalkezes mint a környezetemben sokan. Ez pedig bizony nagyrészt a lakatos üzemnek köszönhető.

Én ha a gyerekem oda ér korban biztos erőltetni fogom neki, hogy dolgozzon. Lehetőleg olyan munkát ahol tanulni is tud nem csak csinálni kell. Csak az előnyére fog válni. Anyagilag is meg egyébként is.

Szerintem pont nem erről szóltak a válaszok, 33-as, erről a kötelező közösségi munkáról még sose hallottam, de támogatom:-) Mi annak idején almát szedtünk a gimiben, és nagyon élveztük.:-)

Amúgy meg különböznek a szülői felfogások, és nincs is ezzel semmi baj. Nekem a sajátom bevált, utálok prédikálni a gyereknek (azt is utáltam, mikor nekem prédikáltak kamaszként), sokszor a gyakorlati dolgok ezerszer jobban beválnak a nevelésben, persze a szülői példamutatás mellett.

Én 18 évesen még azt se tudtam,hogy mi az a diákmunka. Nem is mondták soha a szüleim,hogy menjek,volt két tesóm,de ők sem dolgoztak soha. LEhet azért is,mert mi egy faluban laktunk ott meg nincs diákmukna :D viszont segíteni kellett apukámnak,nem igazán szerettem,mert jobbára fizikai munka volt,és nagyon megerőltető volt. Bár fizetett érte . Csak az osztálytársaimtól hallottam először azt,hogy diákmunka. meg,hogy ők szoktak dolgozni. Most,hogy egyetemista lettem elég rossz érzés,hogy nem dolgoztam egy percet sem 21 évesen,ezért jelentkeztem ,szerncsére nagyon jó helyre kerültem,de elég rosszul éreztem magam amikor arról mesélnek mások,hogy már vagy 10 helyen biztos dolgoztak. én nem tudok igazán jó viszonyt kialakítani a főnökömmel,nem tudom,hogy kell viselkedni,elég merev vagyok. Bár most is azon gonolkodok,hogy inkább haza kellene utaznom és nem dolgozni,mert a nagyszüleim nagyon betegek :( és mindig arra gondolok,hogy lehet nem látom őket többet. A szüleim indig azt mondták,hogy ne dolgozzak,csak tanuljak,mert megadnak nekem mindent.Ez azért elég nagy túlzás,mert bár tényleg az alap doglokat megadják,de ha bármi másra kell pénz,pl fodrász, buli akkor vagy nem adnak vagy nagy veszekedések árán kapok pár 1000Ft-ot.

Bár,ha fiatalon arra kényszerítettek volna,hogy menjek el dolgozni nem biztos ,hogy örültem volna neki,bár gondolom ha a tesóim is dolgoztak volna akkor én is szívesen csinálom. a nővérem a mai napig neem dolgozott még semmit,ő esztelnül költi a pénzt.Szerintem ő nem is lesz soha igazán életkképes,mert benne még a törekvés sincs meg,én azelőtt is jól tudtam spórolni és mindig is vágytam a függetlenségre. Nem tudom,hogy lehet testvérek között is akkora nagy különbség? Mind hárman teljesen mások vagyunk.

Én diákmunka közben ismertem meg a barátomat;) Pedig már azt hittem, nem fogok senkit megszeretni egy nagy szakítás után.

Nem szorultam különösképpen rá, meg néha lusta is vagyok, de nagyon belejöttem és már szeretem, akkor is ha cseszegetnek. Mondjuk én lány vagyok:D

Ahogy sejtettem érdemi érvek nem érkeztem a diákmunka mellet. Csak a szokásos ha (állítólag) nekem is szar volt, akkor másnak is legyen. A sorkatonaságot meg már minden értelmes országban eltörölték, vagy épp csökkentik a létszámot/szolgálati időt. Egyrészt mert költséges, másrészt meg semmi értelme.

A kérdésre visszatérve, egy 18 évesnek még az iskola a munka, és ha úgy érzi, hogy inkább pihenne, minthogy a megérdemelt szabadságán kényszermunkát végezzen, akkor azt el kell fogadni.

Nyugat-Európában a nyári szünet az iskolákban összesen 6 hét és az szerintem böven elég a pihenésre.

Az, hogy MO-on kb. 3 hónap, szerintem rettentö sok, és ez idö alatt a legtöbb ygerek eleve nem tud mit kezdeni magával.

A minimum egy hónapos nyári munka teljesen jogos elvárás, föként ha a család anyagi heylzete egyébk´ßent sem a legjobb, illetve ha a gyereknek a munkáról meg az életröl teljeen irreális leképzelései vannak. Jobb középiskolásan rájönni, hogy a beosztottnak a helyzete minden csak nem leányálom, és értelmesebb megeröltetni magát a tanulással, hogy jobb pozicióba kerülhessen.

Egyetemi végzettséggel is lehet szakmunkát végezni, de fordítva nem!