Mit tanácsolnátok az alábbi esetben a fiatalnak?
"nem akarnak konfliktust a szülőkkel" - a konfliktus szerintem elkerülhetetlen. Diákmunkából nehéz az embernek fenntartania magát - én is csináltam ezt. Ne foglalkozz a szüleiddel, keress munkát. Akár részmunkaidőset vagy gyakornoki lenne a legjobb. Ha tudod igazolni, hogy önfenntartó vagy, akkor könnyebb bekerülni koliba. Sajnos korábban nekem sem jutott eszembe, egy opció lehet munkának gyorsétterem is, mert állandó munkahely, úgy ahogy megélhet belőle az ember. Viszont munka mellett nehéz csinálni a sulit, de nem lehetetlen!
"apja mindenhova érte megy" - mivel már felnőtt ember a lánya ezt nem értem.
Hogyha nem akarsz teljesen tönkre menni, akkor "megszabadulsz" a szüleidtől. Elnézést, hogy így fogalmazok, én is nélkülük kiegyensúlyozott felnőtt nő tudok lenni, mellettük meg egy idegroncs (mert 5 évesként kezelnek huszonévesen).
Fordulj a HÖK-höz, mondd el, mi a helyzet, és kérj segítséget (ha jól értem, egyetemre/fősulira jársz.) Nem szégyen a bajban azokhoz fordulni, akik esetleg megoldást nyújthatnak. Lehet, hogy tudnak albérletet ajánlani, kollégiumi elhelyezésnél előnyben részesíthetnek, elmondják, hogyan kérhetsz szoctámot, lakhatási támogatást.
Sok sikert!
Nos, kíváncsi voltam, mit tanácsolnátok, a szituáció évekkel ezelőtt volt aktuális ebben a formájában, és nem volt segítségem sehonnan. Ma mások a lehetőségek, mint akkor, így valószínűleg másképp cselekednék, de akkoriban megoldottam annyival, hogy félrevonultam, akkor tanultam, amikor csend volt (leginkább éjjel), és dolgoztam, amennyi lehetőség volt. A hallgatói önkormányzatunk egy katasztrófa volt, évekig egyetlen ember vitte, aki visszatartott minden infót, emiatt botrány is volt, mikor kiderült. A hallgatói jogviszony megszűnése után még voltak vizsgáim, plusz az államvizsga, akkor nehezebb volt munkát találnom, mert a diákmunkából kiestem, és sok cégnél inkább leépítések voltak. Egyszer kértem önkormányzattól szociális alapon támogatást, mikor albérletbe próbáltam költözni (már meg is volt, egy szoba társbérletben, de a jövedelmem nem volt elegendő a megélhetéshez), kiszúrták a szemem kb. 5000Ft-tal, mert a családomat tekintve ennyire tartottak rászorulónak. (Később az a munkahelyem megszívott egy jogszabály-módosítást, és többeket leépítéssel elküldtek, én is elkerültem onnan.) Amit pénzt kerestem, félretettem, hogy mire olyan munkám lesz, ami stabil is, legyen egy alap, amihez nyúlhatok, akár elköltözés miatt is.
Köszönöm a válaszokat. A mostani lehetőségekkel én is másképp tennék, mint akkor.
:-)
Megütötte a szemem, amit a hallgatói önkormányzatról írtál, nagyon fura. Én a rendszerváltást hallgatóként éltem meg, az első HÖK-öknek óriási érdekvédelmi, sőt hatalmi pozíciójuk volt, lelkesek voltak a tagok, rengeteget tettek a diákokért, népszerűek voltak. Ennyire leamortizálódott volna az intézmény, vagy ez csak helyi jellemző volt? Most a gyerekeim hallgatók, nagyon pozitívan beszélnek a HÖK-ről, ha szóba kerül, ezért is jutott eszembe ez a megoldás.
Tanulni, tanulni, hogy minél előbb elvégezd a sulit, és önállósodj.
Emellett minél több diákmunkát vállalni és a pénzt félretenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!