Segítség, anyukám nem hagy élni?

22 éves lány vagyok. Anyukámmal élünk ketten egy nagyobb kertes házban. Anyukám mindig nagyon (túlságosan) gondoskodó volt. Elváltak mikor pici voltam és csak én voltam neki, komolyabb kapcsolata nem volt. Szóval nagyon szeretem, de a mai napig teljesen dedósnak néz. Ezt úgy kell érteni, hogy ha hidegebb van megkérdezi van e rajtam harisnya, állandóan etetne, ezek néha még aranyosnak is hatnak, de nincs semmi magánszférám. ez az ami bosszant. Postám kibontja ha hivatalos, ha nem. Ami teljesen kiakaszt, hogy pl mikor csörög a mobilom és nem vagyok mellette, felveszi, de ahelyett, hogy annyit mondana, hogy majd hívom az illetőt később, stb., ő elkezdi faggatni. Ha csak számot ír ki, vagy nem ismeri a nevet amit jelez a mobil, akkor simán vallatja az illetőt mit akar, honnan ismer. Ha este 9-10 körül nem vagyok még otthon 10 percenként hív, akkor is ha csak 5 percnyire vagyok egy barátnőmnél azzal jön, hogy milyen dolog ilyenkor lenni valakinél, nem fogom magam kialudni meg ilyenek. Elköltözni nem szeretnék, mert így, hogy felezzük a ház kiadásit mindkettőnknek könnyebb. Én tudom fizetni a lakástakarékom és nem kell minden forintot számolnom, anyukám is kijön így a kevés fizujából. Nem akarom itt hagyni egyedül 120m2-en , hogy mindketten nyomorogjunk, de én ezt már nem bírom. Ha kiborulok és a fejéhez vágom, hogy én ezt így már nem tűröm, nem vagyok gyerek, se fogyatékos, hogy rendelkezzen felettem és megszabja mikor mit tegyek, akkor 2 napig sír, hogy már én sem szeretem, hálátlan vagyok és egyedül fog meghalni meg ilyenek, olyankor mindig megsajnálom. De hogyan értessem meg vele, hogy ez így nem mehet tovább és nagyon terhes a viselkedése + az összes barátnőm rajtam röhög mikor elmegyünk valahova és 10 percenként hívogat hogy hol vagyok, mit csinálok, jól vagyok e?...Elnézést a hibákért, mobilról pötyörészek.